OCR
A történelmi és a lokális múlt emlékezete e 227 a mesei alakok heroikus próbatételeinek mintájára, a cselekménysor háromszori, valamint Szent István szavainak a szolga általi mechanikus ismétlése fokoz. A hangutánzó , retyeg" szó négyszer fordul elő a szövegben (a hangszimbolika az archaikus, illetve a költői nyelvhasználat kedvelt eszköze), és a mesékben gyakori zárómotívum variánsa is megjelenik: az elbeszélő saját tapasztalatával , hitelesíti" a mondottakat. Lehetséges, hogy Bodajk az , ősrégi kápolna" alapjainak nem kevésbé mitikus felfedezése után valóban zarándokhellyé vált," ami Szent István helyi kultuszát alapozta meg, illetve lokális azonosságtudatot teremthetett, és az sem kizárt, hogy a gyűjtő a Magyar Nyelvőrben a századelőn megjelent feltűnően kerek és komponált szöveget a keresett mondák formai-esztétikai eszményéhez stilizálta. A komikus történetben azonban, amely az államalapítót szakrális és lovagi attribútumaitól megfosztja, és az emelkedett és a hétköznapi , reális szintézisét" hozza létre," az egyházi vagy bármilyen más tekintéllyel szembehelyezkedő, eleven és profán népi világ jelenik meg. István királlyal Bodajkon és környékén nem csak efféle banális történetek estek meg, ahogy arról egy hét évtizeddel később, az 1980-as évek végén készített interjú tanúskodik: „Hat az en eletem az nem volt valami rózsás, mert fehérhomokot hordtunk a húgommal, és az élelmet így biztosítottuk. A fehérhomokot Fehérvárcsurgóról hordtam én is meg a húgom is. Mi árvák voltunk és elvittük Balinkára, ott elcseréltük élelemért. Meszelésre használták a németek. Tehát mint gyerek szerettem és érdeklődtem mindenhogyan, láttam ottan olyan ember formájú köveket, és így kérdeztem az idős embereket, hogy mér vannak ott olyan kövek. Egyszer azt mondta nekem egy bácsi: Tudod, Szent István korában itt akkora harcok voltak, aztán a tatárok voltak többen. Aztán István király leborult, és kérte a jó istent, hogy változtassa őket kővé. Mindig eszembe volt, amikor megmertem a zsákomat, már mint gyerek, hogy István király, az ország alapítója kővé változtatta a tatárokat." Az etnográfusok szerint ezúttal motívumkölcsönzésről van szó, mivel a tatárok kőbálvánnyá változtatása eredetileg a Szent László mondakör része, és a történetet a 16. században keletkezett Erdy-kódex László életrajza is megörö68 A romokat a 17. század végén Páter Vilibald móri kapucinus szerzetes , bolyongásai közben" találta meg. Lukács L. 1997. 106. 649 Vö. Gurevics, A. 1987. 309-310. 60 Barabás Pálné (sz. 1909. Bodajk). Lukács L. 1989. 45.