Page 228 [228]
A történelmi és a lokális múlt emlékezete e 227
a mesei alakok heroikus próbatételeinek mintájára, a cselekménysor három¬
szori, valamint Szent István szavainak a szolga általi mechanikus ismétlése
fokoz. A hangutánzó , retyeg" szó négyszer fordul elő a szövegben (a hang¬
szimbolika az archaikus, illetve a költői nyelvhasználat kedvelt eszköze), és
a mesékben gyakori zárómotívum variánsa is megjelenik: az elbeszélő saját
tapasztalatával , hitelesíti" a mondottakat.
Lehetséges, hogy Bodajk az , ősrégi kápolna" alapjainak nem kevésbé mi¬
tikus felfedezése után valóban zarándokhellyé vált," ami Szent István helyi
kultuszát alapozta meg, illetve lokális azonosságtudatot teremthetett, és az
sem kizárt, hogy a gyűjtő a Magyar Nyelvőrben a századelőn megjelent feltű¬
nően kerek és komponált szöveget a keresett mondák formai-esztétikai esz¬
ményéhez stilizálta. A komikus történetben azonban, amely az államalapítót
szakrális és lovagi attribútumaitól megfosztja, és az emelkedett és a hétköz¬
napi , reális szintézisét" hozza létre," az egyházi vagy bármilyen más tekin¬
téllyel szembehelyezkedő, eleven és profán népi világ jelenik meg.
István királlyal Bodajkon és környékén nem csak efféle banális történetek
estek meg, ahogy arról egy hét évtizeddel később, az 1980-as évek végén ké¬
szített interjú tanúskodik:
„Hat az en eletem az nem volt valami rózsás, mert fehérhomokot hordtunk a hú¬
gommal, és az élelmet így biztosítottuk. A fehérhomokot Fehérvárcsurgóról hordtam
én is meg a húgom is. Mi árvák voltunk és elvittük Balinkára, ott elcseréltük éle¬
lemért. Meszelésre használták a németek. Tehát mint gyerek szerettem és érdeklőd¬
tem mindenhogyan, láttam ottan olyan ember formájú köveket, és így kérdeztem az
idős embereket, hogy mér vannak ott olyan kövek. Egyszer azt mondta nekem egy
bácsi: Tudod, Szent István korában itt akkora harcok voltak, aztán a tatárok voltak
többen. Aztán István király leborult, és kérte a jó istent, hogy változtassa őket kővé.
Mindig eszembe volt, amikor megmertem a zsákomat, már mint gyerek, hogy István
király, az ország alapítója kővé változtatta a tatárokat."
Az etnográfusok szerint ezúttal motívumkölcsönzésről van szó, mivel a tatá¬
rok kőbálvánnyá változtatása eredetileg a Szent László mondakör része, és
a történetet a 16. században keletkezett Erdy-kódex László életrajza is megörö¬
68 A romokat a 17. század végén Páter Vilibald móri kapucinus szerzetes , bolyongásai
közben" találta meg. Lukács L. 1997. 106.
649 Vö. Gurevics, A. 1987. 309-310.
60 Barabás Pálné (sz. 1909. Bodajk). Lukács L. 1989. 45.