Oldal 226 [226]
A történelmi és a lokális múlt emlékezete e 225
nyekhez kötött legendás történeteket, amelyek hitelességét a lokális múlt rep¬
rezentálására a tradíció megőrzésének, illetve a saját érvényes múlthoz való
visszatérés igénye szavatolta."?
A nép történeti tudatának vizsgálata irányította a figyelmet az emlékezet¬
re, valamint a hagyomány továbbadásának a folyamatára. Sándor István 1953¬
ban megjelent tanulmányában a megelőző fél évszázad francia és német gyűj¬
tőire, Paul Sébillot-ra és Friedrich Rankére hivatkozik, akik szerint a paraszti
emlékezet ritkán nyúlik három nemzedéknél távolabbra (a magyar folklorista
a , hagyomány és a történelem" kapcsolatát is a leglényegesebb módszertani
problémák között említi), Dobos Ilona viszont arra a következtetésre jut, hogy
a nép számára , jelentős események" emlékei ennél tovább maradhatnak fenn.‘*
Mindketten a tradíció külső , gondozásának", vagyis az irodalmi és a szóbeli
közvetítés változatos példáit mutatták be, Ferenczi Imre pedig a hagyomány
befogadásának és folytonos újraalkotásának dinamikájáról ír, és úgy véli,
abban vallási-világnézeti eszmék, valamint az egymást követő generációk
,kollektiv tapasztalata" összegződik."" Ily módon a mondák a mentalitäsok
történetének kutatására is alkalmasak lehetnének, bár ennek reflexiója a hazai
néprajz- és történettudományban egyaránt elmaradt.
A folkloristák többségét ugyanis elsősorban egy-egy mondakör (Szent Ist¬
vántól Rudolf királyfiig) mind teljesebb anyagának összegyűjtése motiválta,
és nem tettek különbséget a harminc-negyven vagy száz évvel korábban rög¬
zített szövegek, valamint saját interjúik között. Emellett sokkal inkább a mo¬
tívumok eredete és vándorlása vagy a hagyományok akár több évszázados
kontinuitása, mintsem azok megteremtése és használata foglalkoztatta őket.
Ez a fejezet szakít a korábbi konvenciókkal, és az etnográfusok által meg¬
alkotott mondakörökből kiválasztott, egymástól távoli időpontokban és hely¬
színeken lejegyzett szövegeket mutat be. Ez az értelmezési lehetőségeket szű¬
kíti, mivel az adatközlőkről és a beszédhelyzetekről nincs információnk, és
a szövegek az orális történeti hagyományról, mint folyamatról, azaz az isme¬
retek generációk közötti (és a gyűjtő jelenlétét nélkülöző) továbbadásáról sem¬
mit sem közölnek." Ezért arra keresünk választ, hogy az elmondott (a lejegy¬
62 Ferenczi Imre és Dobos Ilona gyűjtéseik közben ilyen közbeszólásokat jegyeztek fel: , Hadd
tudják meg az unokák is!" , Mink is úgy hallottuk az öregektől, elmondjuk, mielőtt meg¬
halnánk." , Nem is férfi a’, akit nem érdekel, apáink hogyan hadakoztak elleneinkkel."
Ferenczi I. 1960. 432, Dobos I. 1971. 121, Assmann, A.-Assmann, J. 2001. 97.
643 Sándor I. 1953. 107, Dobos I. 1971. 146-147.
64 Ferenczi I. 1966. 57-58.
6 Vansina, J. 1985. 3-4.