Seite 212 [212]
OCR
A mindennapok emlékezete a paraszti társadalomban " 211 van, ott leszálltunk és bementünk a laktanyába, és ott megmutatott mindent. Bemutatott az ösmerőseinek: ez itt az öcsém. Én vótam az idősebb pár hónappal, de azért úgy mutatott be. Elmentünk a Hungária körútra, ott aludtam a mosónéjánál. Persze nekem nagyon szokatlan, izgalmas volt az a pesti hogyhívják, egyik felől a poloska csípett, másik felől a macska nyávogott, eszembe jutott, nem hiába mondták, hogy Pest — feketére fest, de már kezdi is... Na és aztán megérkeztünk a Verseny utcába. Ott aztán megmutatták, melyik az én kocsim. Jött a kézbesítő, egy olyan középszerű, elhízott alak, már nem jut eszembe a neve, emlékszem, akkor nagyon néztem, mert olyan szemölcsök voltak a képin. Mondták nekem, hogy ez kutya alak. Aszongya, na, Micsinai. Mer így csúfolták a postások a kocsisokat, mert volt egy kocsis, Micsinai, az elszökött a kocsival valahol Budán és kirabolta a pénzt. Mentünk ott végig kifelé a Baross térnek, elfordultunk ott a Rottenbiller utcánál. A Rottenbiller utcán végig, majd áttérve a Szív utcába, aztán ki az Andrássy útra. Tovább a Révay utcába, Lázár utcába, Dessewffy utcába, aztán megint haza a Verseny utcába... A legelső az úgy volt, hogy kérem én a Lázár utcába befordultam, a Váci körúton jöttem, onnan a Lázár utcába. Balkéz felől ott állott egy tricikli. Három kerék az, rajta egy láda, abban egyet mást szállítanak. Hát ugye jobbrul is vótak, balrul is vót ez a tricikli, hát ez esett áldozatul, ez fakadt össze. Azok a tojásos dobozok szinte megsemmisültek, a tojás folyt erre-arra, fehérje, sárgája. Erre kiugrott az üzletből egy jó nagy futó, aki avval a triciklivel járt, az mindjárt be is mutatkozott oszt nekem. Majd felkapott egy összetört kosarat, ládát, tojással együtt és hozzámvágta. Megá, aszongya, az anyád istenit, megfoglak a ligetbe és agyonszúrlak. Milyen kárt tettél nekem. Hát kérem ez volt az első ütközet. .. Majd aztán nem is nagyon sok idő elteltivel jöttem ott hazafele a Nefelejcs utcán. Egy fuvaroskocsis jött rám szembe. Hát lehetett olyan ötven méterre tőlem, már akkor kiabált, szidott, várjál, te büdös muszka, az anyád istenit, térni akart előttem az István útra. Én úgy tettem, mintha nem is hallottam volna. Az ostor így volt a kezembe, készenlétbe. Arra se néztem én az öreg atyafira. Közelebb vettem hozzá az irányt, persze trappba mentem. Mikor úgy három lépés távolság volt, fölemeltem az ostort, teljes erővel bele a pofájába, jó görcsös ostornyél volt. Természetesen leugrott a kocsijáról, szedett a kocsijáról tégladarabokat, hogy majd ő engem megkínál, de már akkor én messze értem. "9 Az adatközlő agrárproletár családban született, gyerekkorában rendszeresen marokszedőként dolgozik, majd tizenhét évesen (1909-ben) barátja ösztönzésére és segítségével megy Pestre. A jobb megélhetés, a könnyebb munka, esetleg a kalandvágy vagy egy másfajta életforma vonzza (, szép ruhája van, mi 521 Ifj. Potornai Lajos (sz. 1892. Tiszaigar). Néprajzi Múzeum, EA 4091.
