Page 208 [208]
A mindennapok emlékezete a paraszti társadalomban + 207
nak” vagy , cigányjárásnak" nevezték), ami a naiv sztereotípiákra, valamint
a kulturális távolság mindennapi tapasztalatára épült, de a komikus ábrázo¬
lásuk az előítéletek tompításához is hozzájárulhatott.
A teátrális jelenetek, a féktelen szórakozás része a testek érintkezése (az
emlékező némi eufemizmussal , csiklandozásról", az értelmező etnográfus a
,hnők tapogatásáról" beszél), ami a hétköznapi interakciókban egészen bizto¬
san megengedhetetlen lett volna." Ily módon ezek a mulatságok az , előírt
obszcenitás"" az indulatokat elfojtó önfegyelem felszabadításának, a társas
viselkedést és elsősorban a testi megnyilvánulásokat szabályozó és korlátozó
civilizációs normák és tilalmak (tabuk) , átmeneti felfüggesztésének" közös¬
ségi alkalmaivá váltak, aminek a rejtőzködés leleplezése vetett véget (mire
fölismerték őket, a játéknak is vége volt").
Az eseménysor egy további, rejtett funkciója lehetett az adománygyűjtés
és az ,ismeretlenek" megvendégelése, ami a , bőség utópiájának" feltűnő, ám
ritka alkalmaikor a helyi szegényekről való közösségi (primer) gondoskodás
hagyományát elevenítette fel, úgy, hogy a rászorulók a személyüket hosszú
ideig leplezni tudták (, asztalhoz ültették őket és megvacsoráztak").
Érdemes a narrációt is megfigyelni. A történetmondást a párbeszédek és a
gesztusok , felidézése" határozza meg, a jelenet valóságának a képzetét tehát
nem az érvelés, hanem az élményszerűség kelti a hallgatóban (és a szöveg ol¬
vasójában). Konstruáltsága mégis bizonyos. A dramatikus játék és az egykori
dialógusok improvizációkra épültek (ezért azokat aligha lehet rekonstruálni),
ezenkívül az adatközlő részvételének nincs nyelvi nyoma (,,a nézők nagy mu¬
latságára", , a háziak nagyon nevették az újszülött purdékat"). A használt nyelv
ebben az esetben tehát nem az ismeretátadás vagy a tapasztalat konstruálá¬
sának, hanem a falusi kultúra jelenvalóvá tételének az eszköze.
A lányok és az asszonyok társaséletének egyik helyszíne a fonó volt, a férfi¬
ak viszont az Alföld ólaskertes településein őszi és téli estéken az istállókban
gyűltek össze. Fél Edit 1952-ben Mezőkövesden erről készített interjút:
a böllér kétfelé, nevetni kellett. Csak akkor lett vastag a szalonna... Ez volt a szokás, tehát
így volt jó." Romsics I. (szerk.) 2009. 35, Jung K. 2005. 301-319.
58 A gyűjtő ezt azzal egészíti ki, hogy a disznótori játékokban a szexualitás az alakoskodók
,trágárságokkal tűzdelt beszédében és félreérthetetlen mozdulataiban", valamint az öltö¬
zetükön a , nemi jellegzetességek (pénisz, női mell) erős hangsúlyozásában" is megjelent.
Felföldi L. 1974. 475.
579 A fogalmat a törzsi társadalmakat vizsgáló antropológus, Edward Evans-Pritchard hasz¬
nálta. Részletesebben Turner, V. 2002. 105-106.
"80 Bahtyin, M. 2002. 18.