Oldal 207 [207]
206 e Eltűnt falusi világok
nemcsak az egykori maskarázás vagy a csendőrök kigúnyolása, hanem a tör¬
ténet évtizedekkel később nyelvi megalkotása is élményt adott.
A téli ünnepkör farsanggal véget érő időszakának más mulatságai is vol¬
tak. Felföldi László az 1970-es évek elején a Csongrád megyei Ruzsán egy régi
disznótor emlékeit örökítette meg:
, Egy cigány házaspár jelent meg a disznótorban vacsora idején. Asszonyok voltak
mind a ketten, de az egyik férfinak, a másik nőnek öltözött. A nőnek kisebb-nagyobb
egymásba rakott szalmaszakajtóból olyan nagy hasat csináltak, mintha három
gyerekkel lett volna terhes. Csak nyögött és jajgatott, mint aki már mindenórás. — Az
isten áldja meg a mélyen tisztelt gazdát! Engedjen be bennünket, hadd pihenjünk
meg egy kicsit. Nézze a szegény feleségem is nehéz állapotban van — mondta a ci¬
gányember. — Na majd mindjárt megnézzük, milyen nehéz az állapota. — Jaj, jaj!
Nagyon csiklandós vagyok. — Üljetek hát le egy kicsit! — Más baj is van gazduram,
hogy az isten áldja meg. Két napja nem ettünk már egy falatot sem. Asztalhoz ül¬
tették őket és megvacsoráztak. — Most már látom pihentetek is, ettetek is, táncolja¬
tok egy kicsit!
A cigányember táncba vitt egy olyan asszonyt, aki a legcsiklandósabb volt a
házban, s amelyik a legjobban félt és leghangosabban visítozott. Tánc közben a cigány
ott csiklandozta, ahol érte, a nézők nagy mulatságára. Egy férfi felkérte táncolni a
cigányasszonyt is. — Gazduram, óvatosan táncoljon vele, mert látja, boldog álla¬
potban van, és már alig tud lépni. — Majd vigyázunk. — Látom, maga jó ember,
magával elmegyek táncolni. Csárdást táncoltak. Persze az ember nem nagyon vi¬
gyázott a cigányasszonyra. Úgy megforgatta, hogy a szoknyája alól kihullottak az
egymásra rakott szakajtók, s mind szétgurultak a szobában. A háziak nagyon ne¬
vették az újszülött purdékat. Amíg a cigányok mókáztak, a háziak azon fáradoztak,
hogy megtudják, kik vannak a maskarában. Mire fölismerték őket, a játéknak is vége
volt. "576
Csonka Mihály memoárjában a disznótorhoz a bőség és a test jóleső telítettsé¬
ge kapcsolódott, ebben a visszaemlékezésben a farsangi (a karneváli) atmoszfé¬
ra újabb elemeit figyelhetjük meg. A férfi és a női szerepek felcserélését, a rej¬
tőzködést, a szülés (a termékenység) paródiáját, a testtel való játékot és a tes¬
tiség hangsúlyozását, ami mind-mind az önfeledt szórakozást, a nevetést
szolgalta.°”” Ennek fokozására a cigányok viselkedésének utánzása különösen
alkalmas lehetett (ez olyan gyakori volt, hogy a szokást a régióban , cigányká¬
576 Az adatközlőről nincs információnk. Felföldi L. 1974. 474-475.
57 Az etnográfusok a disznótorokban felhangzó rituális nevetést is megfigyelték. Csonka
Mihály így ír róla: , Na most oda a háznép, aki csak ráért, mert ilyenkor, amikor hasította