Oldal 202 [202]
A mindennapok emlékezete a paraszti társadalomban " 201
étkezés paraszti ideáljára viszont a természetesség és a bőség jellemző (egész¬
ségesek, kitartóbbak, teltebbek). Bizonyos, hogy Csonka Mihály (a Kocsis Rózsi
emlékiratában szereplő és a széki viseletet védelmező Mányi nénihez hason¬
lóan) idegenkedve fogadta a megszokott anyagi életformákat átalakító és a
városi mintákat követő változásokat, ami a fogyasztás más területein is meg¬
figyelhető." Ez a mindennapokban gyökerező konzervatív értékrend, az ön¬
folklorizáció vagy az „öröksegesites” igenyevel,’” valamint a szöszaporitö
mesélőkedvvel kiegészülve teremti meg a paraszti világ eszményítéstől sem
mentes életképszerű rajzát.
A TÁRSASÉLET ALKALMAI
A mindennapok története a társasélet eseményeire is kiterjed, ami a szociabi¬
litásról, a nemek, a korosztályok és a településrészek szerint alakuló formális
és informális csoportokról, a munka és a szórakozás kapcsolatáról, valamint
a szabadidő falusi megjelenéséről tájékoztat. Ruitz Izabella 1952-ben a sárpili¬
si népszokásokat gyűjtötte, és a , szőlőőrzésről" készített interjút.
, Szombaton délután megsütöttük itthon a kalácsot, belepakoltuk kosárba, legszebb
abroszunkat, fölkötöttük véle a kosarat, rá virágot. Úgy ötöztünk, mint vasárnap.
Fölötöztünk rendesen. Mentünk dalolva. Együtt az összes. Fejünkön vittük a ko¬
sarat. Danoltuk:
Fújja a szél a homokos földet,
mind alusznak, csak nekünk nem lehet,
mind alusznak, csak nekünk nem lehet,
mer nekünk a szerelem nem enged.
Nem gyütt akkor velünk senki. Ottan a tanyába vót deszka szélire állítva, szalma,
ponyva vót rajta. Több évbe más tanyára mentünk, egy évben mindig egyre, ahol
megengedték. Vótunk hatan-heten is egy bandába. Vót több banda is. Este meggyüttek
561 A nők , nadrágot húznak, és az utcán cigarettáznak, majdnem összetéveszti az ember, ha
valami nadrágos nőt lát, hogy kan-e vagy nőstény. Pedig csúnyák és purutyák a nadrág¬
ban, kész maskarák, és nem látja meg egyik a másikon, hogy úgy néznek ki, mint a medve,
ha két lábra állna, pfújj de ronda. Vagy kurta szoknyában, olyanban, hogy a térdük is
majdnem ki van, és az is szűk és nyáron jó átlátszó, majdnem látszik a micsodájuk. Szinte
kínálják magukat ezáltal. Hát igen, ez a szép, ez a jó, mert ez a divat. .. Nem jobban állna-e
rajtuk a szép, nem kurta szoknya? Mert a kurta sem szép, csak a majdnem bokáig érő. Ez
volna a rendes. Ma kérem, mind urasan jár, hacsak valamennyire módjában van." Romsics
I. (szerk.) 2009. 306.
5? Hartog, F. 2000. 3.