Oldal 202 [202]
OCR
A mindennapok emlékezete a paraszti társadalomban " 201 étkezés paraszti ideáljára viszont a természetesség és a bőség jellemző (egészségesek, kitartóbbak, teltebbek). Bizonyos, hogy Csonka Mihály (a Kocsis Rózsi emlékiratában szereplő és a széki viseletet védelmező Mányi nénihez hasonlóan) idegenkedve fogadta a megszokott anyagi életformákat átalakító és a városi mintákat követő változásokat, ami a fogyasztás más területein is megfigyelhető." Ez a mindennapokban gyökerező konzervatív értékrend, az önfolklorizáció vagy az „öröksegesites” igenyevel,’” valamint a szöszaporitö mesélőkedvvel kiegészülve teremti meg a paraszti világ eszményítéstől sem mentes életképszerű rajzát. A TÁRSASÉLET ALKALMAI A mindennapok története a társasélet eseményeire is kiterjed, ami a szociabilitásról, a nemek, a korosztályok és a településrészek szerint alakuló formális és informális csoportokról, a munka és a szórakozás kapcsolatáról, valamint a szabadidő falusi megjelenéséről tájékoztat. Ruitz Izabella 1952-ben a sárpilisi népszokásokat gyűjtötte, és a , szőlőőrzésről" készített interjút. , Szombaton délután megsütöttük itthon a kalácsot, belepakoltuk kosárba, legszebb abroszunkat, fölkötöttük véle a kosarat, rá virágot. Úgy ötöztünk, mint vasárnap. Fölötöztünk rendesen. Mentünk dalolva. Együtt az összes. Fejünkön vittük a kosarat. Danoltuk: Fújja a szél a homokos földet, mind alusznak, csak nekünk nem lehet, mind alusznak, csak nekünk nem lehet, mer nekünk a szerelem nem enged. Nem gyütt akkor velünk senki. Ottan a tanyába vót deszka szélire állítva, szalma, ponyva vót rajta. Több évbe más tanyára mentünk, egy évben mindig egyre, ahol megengedték. Vótunk hatan-heten is egy bandába. Vót több banda is. Este meggyüttek 561 A nők , nadrágot húznak, és az utcán cigarettáznak, majdnem összetéveszti az ember, ha valami nadrágos nőt lát, hogy kan-e vagy nőstény. Pedig csúnyák és purutyák a nadrágban, kész maskarák, és nem látja meg egyik a másikon, hogy úgy néznek ki, mint a medve, ha két lábra állna, pfújj de ronda. Vagy kurta szoknyában, olyanban, hogy a térdük is majdnem ki van, és az is szűk és nyáron jó átlátszó, majdnem látszik a micsodájuk. Szinte kínálják magukat ezáltal. Hát igen, ez a szép, ez a jó, mert ez a divat. .. Nem jobban állna-e rajtuk a szép, nem kurta szoknya? Mert a kurta sem szép, csak a majdnem bokáig érő. Ez volna a rendes. Ma kérem, mind urasan jár, hacsak valamennyire módjában van." Romsics I. (szerk.) 2009. 306. 5? Hartog, F. 2000. 3.
