Oldal 199 [199]
OCR
198 e Eltűnt falusi világok nyír-szalonnával, oszt nagyot itt rá, oszt ment. Bírta. Úgy lenízik ezt a mostani fiatalok, ezt a lebbencslevest is. Igen. Sokan ám meg se tudják főzni. Az egy olyan jó ítel, hogy attú semmi baja nincs az embernek. És avva ha jölakik, avva birja delig. A kaszát is húzhassa. Csak iszik rá, oszt megyen. Avval nem lesz, attú nincs baja. Hát hogy főztem? Aprítottam szalonnát. Amikö megsüt a tepertö, akkor bele a lebbencset. Elöször egy kicsit megtör bele, akkor szep pirosra megpiritottuk. Akkor egy fej hagymát beleaprított az ember, mikor mán jó megdinsztelödött, akkor a krumplit rá. Utána a levet, oszt megfőtt. Sót, paprikát bele eleget. .. Pénteken, arra úgy emlíkszek, hogy az mindíg inkább tésztás nap vót. Nem babona vót ez, csak úgy vót, hogyhát majd főzünk pénteken egy kis gombócot vagy ezt vagy azt. "55 Az adatközlő először a téli étkezések rendjéről beszél. Tanyai szomszédjai idős cselédek, akik naponta kétszer, kora délelőtt és délután ettek. Ebben azonban bizonytalan, és lehet, hogy a saját (múltbeli? jelenbeli?) gyakorlatából következtet rä („az az érzísem, hogy igencsak reggel oszt jó belaktak, mer nem eszünk délbe..., hát mi is majdnem úgy vagyunk"), illetve az etnográfust és önmagát is igyekszik meggyőzni (, hát így, így csinálták"). Hasonlóan jár el az emlékező a saját étkezéseik bemutatásakor, ugyanis olyan igealakot használ, amely az általában, a most és a régebben jelölésére egyaránt alkalmas (,későn szoktunk reggelizni", , az ebéd nálunk két óra körül szokott lenni"). Határozottabb a narráció és az emlékezet, amikor Fekete Lajos a tanyai, valamint a nyári mezőgazdasági munkák étkezéseit eleveníti fel, talán mert ezek állandó közösségi alkalmak voltak, ahol a ceremonialitásnak, az ételek készítésében és a fogyasztásában is a habitussá rögzült hagyományoknak volt fontos szerepe." A férfiak bográcsban (, vasfazíkban") főztek, körülülték és abból ettek, ami otthon, a városi házban elképzelhetetlen volt." Az adatközlő a legkedveltebb, a leggyakrabban és a reggeli munkakezdés előtt is fogyasztott lebbencset, valamint a tarhonyát, az öreg- és a fordított kását említi," és az előbbihez világos értékeket kapcsol: erőt ad a megterhelő fizikai munkához (,avva ha jólakik, avva bírja délig"), gyorsan elkészíthető és csak a külsősé554 Fekete Lajos (sz. 1918. Kisújszállás). Az etnográfus 1989 és 1992 között egy sor témában kérdezte az adatközlőket (a hétköznapok és az ünnepek, az , ínséges" időszakok és a nyári mezőgazdasági munkák étrendje, ételtípusok, kenyérsütés, lekvárfőzés, disznóölés). A Fekete Lajossal készített interjúból csak részleteket idézek. Romsics I. 1998. 40-41, 48-49, 56-58, 102. 55 Vö. Kisbán E. 1984. 769. 556 Romsics Imre az adatközlőt az egyik , gazdagabb család" tagjának tekinti (tanyájáról nincs információnk). Romsics I. 1998. 46, 48. 557 A sűrűre főzött ételeket nevezték öregételnek, a fordított kása kölesből készült. Romsics I. 1998. 101.
