Seite 196 [196]
A mindennapok emlékezete a paraszti társadalomban " 195
mellünkhő szorítottuk, úgy mentünk a templomba. Szép vót ám, ahogy men¬
tünk, a szoknyák csak úgy pödöröttek. ..")?"
A viselet azonban, a Kocsis Rózsi memoárjában megjelenő széki norma¬
rendtől eltérően, nem a közösség hagyományait védő változatlan szabályok
rendszere. A színek például különböző életszakaszokat jelöltek, de használa¬
tuk átalakul, individualizálódik, és a mindennapi gyakorlatban kapja meg
társadalmi funkcióját (nem pusztán jelölik, hanem alakítják a naptári évekkel
egyébként is nehezen tagolható életszakaszokat).
A viselet folyton változik, erre a szövegben olvasható párbeszéd utal. A
beszélgetés másik résztvevője a korábban ünnepeken hordott számedlis réklitö"
ajánlja fiatalabb sógornőjének (, millen jó lenne még neked dologténap"), aki
ezt kikéri magának (, hiszen kinevetnének. Köll halannyi a korral.") Hogyan
értelmezhetjük ezt? Vargáné 1967-ben, amikor az interjú készült, , viseletben"
jár, amit a következő generációk már , maradinak", kulturális orientációjuktól
eltérőnek, idegennek minősítenek (az adatközlő a saját csoportjával azonosul
és többes szám első személyt használ: , Azt mongyák ránk, hogy maradiak
vagyunk, mert viseletben járunk.") Vargáné ezzel nem ért egyet, és a viselet
- elemeiben történő, lassú, ahagyományokat is megőrző — megújításával érvel.
Ebben az értelemösszefüggésben a , viselet" a , divat" kifejezéssel cserélődik
fel, ami a változást, a , korral haladást" de nem az idegen, a városi minták üres
utánzását jelenti, és az adatközlőt a feltehetően takarékossági okokból még
mindig a , divatból kiment" réklitípust hordó Köszörüs Máritól és az azt aján¬
ló idősebb sógornőtől különbözteti meg („most mä nem divat a szämedlis...
mink is menünk a divat után"). A szövegben tehát a viselet és a divat (a tradí¬
ció és az újítás) nem egymást kizáró ellentétként, hanem az öltözködés — mint
változó normarend és mindennapi gyakorlat —- inmanens kulturális értéke¬
ként jelenik meg, miközben a narráció a hozzá fűződő egyidejű tapasztalatok
változatosságára is utal.
A Somogy megyei Nagykorpádon az 1970-es évek végén egy , önkéntes
gyűjtő" osztotta meg emlékeit, illetve a múltra vonatkozó ismereteit az etnográ¬
fussal:
, A szabásiak semmire nem értek rá, mindig dolgoztak. És nem látszott meg rajtuk,
olyan piszkosak voltak, nem öltöztek csinosan. A korpádi embör meg asszony, ha
elment valahová, még ha bótba is, mindig rendesen, tisztán felöltözött. Azok meg
zsírosan, porosan, piszkosan elmentek mindenhová. Nem látszott meg rajtuk, hogy
54 Connerton, P. 1989. 72-74.
57 A gombolás mellett csipkehímzéssel díszített, szorosan a testhez simuló ujjas, amit a ké¬
nyelmesebb , lebbes rékli" váltott fel. Petánovics K. 1971. 321-324.