Oldal 195 [195]
194 e Eltűnt falusi világok
, Emlékszem, fehér rékli vót rajtam, nyolc szeles kasmérszoknya — képzőlle millen
bő vót — alatta négy keményített fehér ósószoknya, nyakamba kékfődü, piros virágos
gombosterítő, lábamon félregombos cipő, fehér harizsnya, kezembe a nagy imakönyv.
Arra ment egy asszony — sose felejtem el — aszt monta: jaj de heles vagy, de szép
cifra vagy! Szép is vót ám. . . Édesanyánk csináta a zsebkendőt, ő is rajzóta. Szépen
összehajtogattuk, belefogtuk az imakönyvet, mellünkhő szorítottuk, úgy mentünk
a templomba. Szép vót ám, ahogy mentünk, a szoknyák csak úgy pödöröttek. . .
Engem is el akartak kommendáni egy legénnek, de aszonta: fiatal még az annya,
soká kap jussot! Mer aki árva vót, meg akinek pénze vót, azt hamar vitték, mer az
mingyá vitte a hozománt. Azért vót régebben az a szokás, hogy akinek lánya vót,
az akkor má hamar sötétbe őtözött, hogy öregebbnek lássák. De akinek fia vót, az
soká viselhette a színes ruhát, annak nem köllött félni, ha fiatalabbnak is láccott. . .
Eszt má nem viselem. (— Pedig millen jó lenne még neked dologténap.)? Dologte¬
nap? Hiszen kinevetnének. Nem vagyok én Köszörüs Mári! Köll halannyi a korral.
Most má nem divat a számedlis. Azt mongyák ránk, hogy maradiak vagyunk, mert
viseletben járunk. Pedig mink is menünk a divat után, hiszen a réklik is mindig
mások."
Az etnográfus idős asszonyokkal különböző témákról kötetlenül beszélgetett
(akik közben a régi ruháikat mutatták meg neki), vagyis az egyéni és a közös
emlékek, a ruhadarabokhoz kapcsolódó élmények, asszociációk, valamint egy¬
más folytonos reflektálása teremti meg a múlt mindennapjainak emlékezetét.
Az adatközlő számára a vasárnapi mise és az arra készülődés a legfontosabb
események közé tartozott. Ennek elmaradhatatlan kelléke az ünnepi viselet,
aminek rögzített szabályai voltak, a négy keményített alsószoknyától (, ami
úgy állt, mint a burétó")" a virágos gombosterítőig, azaz a vállkendőig. A vi¬
selet része az egyház szent kötelékéhez és a felekezeti csoporthoz tartozást
szimbolizáló, valamint a lány társadalmi státusát jelző nagy imakönyv (, aki¬
nek nem vót, nem is vót gazdag lány") "", és elválaszthatatlan tőle a megfelelő
testtartás, a megtanult, begyakorolt és hétről hétre ismételt mozdulatok és
gesztusok egész sora. Mindez együtt, az ,én" és a csoport bemutatásának ün¬
nepi alkalma esztétikai értékké válik, és mint habituális emlékezet segíthette
a szöbeli felidezest. („Szepen összehajtogattuk, belefogtuk az imakönyvet,
52 A tizenhárom évvel idősebb sógornő közbevetése, aki a szóban forgó zöldbársony réklit
ajándékozta az adatközlőnek.
58 Varga Andrasné (sz. 1902. Sarmellék). Petanovics K. 1971. 322, 329-331.
54 Sütőharang, ez alatt sütötték a kenyeret.
56 Vargáné megjegyzése.