Page 194 [194]
A mindennapok emlékezete a paraszti társadalomban " 193
Az első adatközlő , nyolcvan holdas paraszt lánya" (a beszélgetés időpontjá¬
ban hetvenhét éves), a második , zsellérasszony" (hatvanhárom éves), először
a régi báli viseletüket mutatják be. Mindketten fehér röpikét hordanak, ? a
gazdalany a diszitettségét hangsulyozza (,,cifrara” pantlikazta), valamint azt,
hogy 6 nem kasmir, hanem selyemszoknyat vett hozza, igaz a ,,viseltebbet.”
(A kevésbé viseltest bizonyára az ennél ünnepélyesebb alkalmakra tartogat¬
ta.) A volt zsellérlány viszont kartonszoknyát vett fel, ráadásul , mosottast", és
az egész megjelenése — számára is ez a mérce — nem olyan , jaj de cifra." Igaz,
a lábbelije rózsával hímzett tutyi (papucs), amit a bálteremben, talán mert kí¬
mélni akarta, egy kevésbé , szép" (otthon használt) darabra, valamint , óccsó"
kötött harisnyára (kapcára) cserélt. Nyilvánvaló tehát a báli öltözet társadalmi
státust jelölő és megkülönböztető funkciója, ugyanakkor mindkét lány meg¬
elégszik a , viseltebb", illetve a , mosottas" szoknya választásával, ami az ün¬
nepi alkalmak rangsorolását jelzi (a legszebb darabokat a bálba felvenni felte¬
hetően könnyelműségnek tartották).
A szövegek a viselet módosulásának egy-egy mozzanatát is felidézik. A
gazdalany az alsószoknyája szegélyét díszítő fodrokat — mivel nem szereti —
eltávolítja, amit elmondása szerint a többiek is követnek. Az egyéni ízlés és
kezdeményezés indítja el a változást, ami talán a lány társadalmi státusából
adódóan, követendő mintává (divattá) vált a faluban. Ez azonban nem expan¬
zív gyorsasággal zajlott (és a szoknyán alig látható apró módosítás történt), s
a narrációban az újítói öntudat illő szerénységgel egészül ki. (, Én nem gon¬
dútam, hogy a többiek is megcsinájják, hogy másnak is úgy tetszik.")
A zsellérlány a csípője kidomborítására szolgáló farpárnát (pufándlit) vi¬
selt. Ez a városi vagy polgári divat mintájára terjedt el a faluban, és lehetséges,
hogy a csípő szélesítésére is alkalmas, korábban hordott fodros szegélyű réklit
pótolta az arra rászorulóknál."" Használata azonban nem volt problémamen¬
tes, miként az emlékezetben megmaradt affér mutatja. A történet névtelen
(férfi) szereplője a pufándlit hevesen ellenzi (feltehetően erkölcstelennek, szo¬
katlannak vagy nevetségesnek tartja), ezért a lány megviccelésére, esetleg
megszégyenítésére törekszik."
Petánovics Katalin 1967-ben a Zala megyei Sármelléken gyűjtötte anyagát:
599 Női ujjas. Fél Edit az 1940-es évek elején a sárközi falvakban azt tapasztalta, hogy a bő ing
, végleges kiszorítója" és blúz szerepe van, mivel alatta szűk inget hordanak. Flórián Mária
szerint a , polgárosodás" jeleként a női parasztviselet legújabb korszakában terjedt el. Fél
E. 1991. 27, Flórián M. 1997. 655.
54 G. Vámos M. 1979. 242-243.
"1 Az etnográfus szerint a farpárna 1920 körül terjedt el a faluban, és bár sokan hordták,
mindenki szégyellte, ezért tagadták vagy rejtegetni próbálták. G. Vámos M. 1979. 242-243.