Oldal 193 [193]
192 e Eltűnt falusi világok
Kocsis Rózsi immár harminc éve városi lakos, amikor megírta memoárját,
amelynek idézett részletében a múlt jelen idejűvé válik, és eleven képek, cse¬
lekvések, gesztusok sorozataként tárul elénk, mintha az egykori szereplő újból
eljátszana, rekonstruálna egy-egy epizódot. Feltehetően ez tudatos mnemo¬
technikai és retorikai eszköz, ugyanakkor az esztétikai minőséggel rendelke¬
ző, valamint kulturális értékrendeket és társadalmi aspirációkat is kifejező
tárgyi környezet (a falon sorakozó dísztányérok, a viselet vagy a szintén szo¬
ciális jelentéseket is hordozó fal színének)" vizuális emlékezete kap nyelvi
kifejezöformät.
A néprajzi kutatás egyik legrégebbi és legnépszerűbb témája az öltözködés,
amit az etnográfusok különböző szempontok szerint vizsgáltak (például tele¬
pülések, régiók vagy etnikai csoportok viselete, egyes ruhadarabok története,
az öltözet életkort, családi állapotot és a társadalmi státust jelölő funkciója).
Számomra az interjúk állnak rendelkezésre, a következőket az 1970-es évek
közepén G. Vámos Mária a Tolna megyei Szakályon készítette:
a Bálba fehér röpikét vettünk fő, az olyan behúzós vót, hogy pántlikát húztunk be
mindenhová, ilyen cifrára. Hát szoknya asztán vót kasmér vagy selem. Én majdnem
minden bálba selembe vótam, amellik viseltebb vót selemszoknya, azt fővettem. Meg
fehér kötént. . . Nem szerettem sohase, hogy fodros." Levettem a fősőrészirűl, asz¬
tán csak simán rátűztem, mikor már megtudtam magam csinálni. Asztán később
Zee
másnak is úgy tetszik. Asztán megcsináták. Nem ám egyszerre, úgy lassan-lassan. "
, Hát a bálba nem olyan jajde cifrán mentünk. Mosottas kartonszoknya, fehér röpi,
meg fehér kötén. Meg akkor nem ám szandálba, meg cipőbe. Még akkor ilyen rózsás
tutyi vót. Asztán akkor még aszt is, mikor ementünk este, akkor lehúztuk ott benn,
akkor már jó vót amelyik nem szép vót, olyat húztunk a bálba fő. Meg kétszemes
óccsó fehér kapcába. . . Mikor idekerűtem ezekhő, asztán a házuk előtt vót egy nagy
szederfa, oda akarta kiakasztani, mikor letettem. Nem akarta. Aszt mondta: nem
kő, hogy a derekadat húzza az a pufándli. Aszt mondja, ha nem dobod el, fődobom,
főviszem a szederfára. "98
megfigyelése szerint az 1980-as évek közepén, amikor az interjút készítették, az 55 éven
felüli kazári asszonyok negyede járt viseletben. Fülemile Á.-Stefány J. 1989. 94-96.
596 , Máriskó néni minket is leszóllatt. — Jézus Mária — csapta össze a kezét —, há hogy meszel¬
tél ilyen fehéren? Ez csúf, szegényes. Jó kékre kellett volna meszelj, az olyan szép, olyan
nagygazdás." Kocsis R. 2000. 221.
597 Az alsószoknyáról van szó.
588 G. Vámos M. 1979. 240-242.