Seite 188 [188]
A MINDENNAPOK EMLÉKEZETE
A PARASZTI TÁRSADALOMBAN
ove
A mindennapi élet kutatása az 1960-as és az 1970-es években a tarsadalomtu¬
dományok és a történetírás szemléleti és módszertani megújításának, valamint
a tudományos megismerés újragondolásának programjaként fogalmazódott
meg. A fenomenológia által ihletett szociológia a társadalmi struktúráktól a
mindennapi élet szubjektív tapasztalatának vagy megélésének kutatása felé
fordult, illetve amindennapok világát az emberek értelmezése (értelemadása)
nyomán létrejövő valóságként tételezte fel. Ez a valóság azonban nemcsak a
jelen, az , itt és most" valósága, hanem az , elődök elővilágát" is magába fog¬
lalja, amit például ahagyomány őriz meg."
A szellemi gyökereit a romantika korszakába visszavezető etnográfia az
anyagi kultúrát, a munkavégzést, a népi hitvilágot és a szokásokat is a min¬
dennapok terrénumába utalta, ami a svéd Mats Lindgvist által a mindennapi
élet tudományaként meghatározott (európai) etnológia, valamint az empirikus
kultúratudomány képviselői között kap új episztemológiai tartalmat: a , min¬
dennapi kultúra" kutatói mindenekelőtt arra koncentrálnak, hogy a szubjek¬
tumok a cselekvéseiknek milyen jelentéseket adnak, hogyan érzékelik a körü¬
löttük lévő világot és ezt miféle (szimbolikus) kifejezésformakban jelenítik
meg. Az így értelmezett mindennapok bemutatása az etnográfiai elbeszélés
és a temporalitás újragondolásához vezetett el. Mivel a kutatók a tudásszocio¬
lógiához hasonlóan úgy vélték, hogy a mindennapok a múlt tapasztalati vilá¬
gát is magukba foglalják, a jelenorientált néprajzi narratíva (a jelen idő haszná¬
lata), mely szükségszerűen egy mozdulatlan és autochton falusi élet konstruk¬
cióját eredményezi, aligha alkalmas annak ábrázolására.
A hétköznapiság kutatása a történetírásban is markáns szemléletváltást
eredményezett, és a múlt megjelenítésére vonatkozó történetírói reflexiók foly¬
tonos igényét honosította meg. Az Alltagsgeschichte képviselői szerint a törté¬
nelmi folyamatok, illetve a strukturális változások az egyének tevékenységéből
erednek, és a névtelen szereplők (a kisemberek) napi gyakorlataik révén lesz¬
64 Schiitz, A—Luckmann, T. 2003. 27-50, Berger, P—Luckmann, T. 1998. 37-70.
55 Frykman, J. 1989. 70, Lipp, C. 1993. 10, Niedermiiller P. 1994. 89-129.
526 Köstlin, K. 1991. 71-85.