Oldal 186 [186]
OCR
A társadalmi mobilitás emlékezete e 185 A paraszti társadalom mobilitásának kutatását hosszú ideig az , átmeneti osztály" teóriája határozta meg, majd a birtokstatisztikákkal megjelenített falusi struktúrák változásának vizsgálata került előtérbe. Az idézett interjúk sem az életútelemzés szándékával készültek, mégis az egyéni és a csoportos társadalmi mobilitás észlelésének változatosságát szemléltették. A kiváltságos (redemptus) családból származó halasi nagygazda, Gyenizse Lajos az 1920-as évek közepéig 440 kataszteri holdra gyarapította birtokát, ? erről azonban a memoárjában egyetlen szót sem ejt. Társadalmi világát a család múltban gyökerező státusának megőrzése határozta meg, és a megalkotott , normál" életrajz éppen a folytonosság tapasztalatát és a nem kalkulált fordulópontok ellenére is a jövő kiszamithatösägät erösiti.””” A mezökövesdi Köteles József számára nem a család, hanem az önálló kisgazdák alkotják a referenciacsoportot. Miután megválakozott, 8-10 hold földet tud összegyűjteni, és életének minden mozzanatát (a narratívát is) a vagyon, akár egyetlen négyszögöllel történő, , szaporítása", valamint a település társadalmában jellegadó summás és napszámos tömegtől elkülönülés szándéka dominálja (, ha egyszer már szétmegy a vagyon" közben szaporodott a mi pénzünk", , megszaporodott a vagyon"). Az Ipolyvölgy szűk határú hegyvidéki falvaiban a néhány nagyobb földű, 30-40 vagy legfeljebb 70 holdas család , pusztulása" foglalkoztatta talán legélénkebben a közvéleményt, és az emlékezet ezt alakította általános érvényű, az erkölcsi ítéletet is magába foglaló bírálattá. Tiszaigaron a társadalmi miliő szegmense a voltnemesség, ezért a mobilitás meghatározó csatornája a nemesi patronázs és a kliensi kapcsolatok, s a Tóth Márton életútját megalkotó fia számára az urak" és a ,parasztok" közötti rendies határvonal (vágyott) átlépése válik manifeszt értékké. De a családi és rokoni kapcsolatokon kívül, szintén pártfogók segítették Dobos Flórián városi integrációját is. A társadalmi környezet nem csupán az egyéni vagy a csoportos mobilitás tapasztalatait, hanem az életút kulturális felépítését is befolyásolta. Gyenizse Lajos visszaemlékezése az 1930-as években eleven emlékezetközösségben készült, a múlt és a jelen tapasztalata harmonikus egységet alkotott. Fél évszázaddal később Dobos Flórián egy régen lezárt életszakaszra és idegen életformára tekint vissza, s a szóbeli kultúra elvesztését érzékeli: , Annak idején szerettem hallgatni az idősebbek élettörténetét, ha úgy éreztem, hogy nem mesélnek, hanem igaz történeteket beszélnek. Én is szeretném most ugyanezt tenni, de nincs kinek, vagy nincsen rá idő." 521 Ennek 4296-a legelő és 2790-a szántó. Alabán P. 2005. 484. 522 Kohli, M. 1990. 186-187. 523 Dobos F. 1993. 9.
