Seite 186 [186]
A társadalmi mobilitás emlékezete e 185
A paraszti társadalom mobilitásának kutatását hosszú ideig az , átmeneti osz¬
tály" teóriája határozta meg, majd a birtokstatisztikákkal megjelenített falusi
struktúrák változásának vizsgálata került előtérbe. Az idézett interjúk sem az
életútelemzés szándékával készültek, mégis az egyéni és a csoportos társadal¬
mi mobilitás észlelésének változatosságát szemléltették. A kiváltságos (redemp¬
tus) családból származó halasi nagygazda, Gyenizse Lajos az 1920-as évek
közepéig 440 kataszteri holdra gyarapította birtokát, ? erről azonban a memo¬
árjában egyetlen szót sem ejt. Társadalmi világát a család múltban gyökerező
státusának megőrzése határozta meg, és a megalkotott , normál" életrajz éppen
a folytonosság tapasztalatát és a nem kalkulált fordulópontok ellenére is a jövő
kiszamithatösägät erösiti.””” A mezökövesdi Köteles József számára nem a csa¬
lád, hanem az önálló kisgazdák alkotják a referenciacsoportot. Miután meg¬
válakozott, 8-10 hold földet tud összegyűjteni, és életének minden mozzanatát
(a narratívát is) a vagyon, akár egyetlen négyszögöllel történő, , szaporítása",
valamint a település társadalmában jellegadó summás és napszámos tömeg¬
től elkülönülés szándéka dominálja (, ha egyszer már szétmegy a vagyon"
közben szaporodott a mi pénzünk", , megszaporodott a vagyon"). Az Ipoly¬
völgy szűk határú hegyvidéki falvaiban a néhány nagyobb földű, 30-40 vagy
legfeljebb 70 holdas család , pusztulása" foglalkoztatta talán legélénkebben
a közvéleményt, és az emlékezet ezt alakította általános érvényű, az erkölcsi
ítéletet is magába foglaló bírálattá. Tiszaigaron a társadalmi miliő szegmense
a voltnemesség, ezért a mobilitás meghatározó csatornája a nemesi patronázs
és a kliensi kapcsolatok, s a Tóth Márton életútját megalkotó fia számára az
urak" és a ,parasztok" közötti rendies határvonal (vágyott) átlépése válik
manifeszt értékké. De a családi és rokoni kapcsolatokon kívül, szintén pártfo¬
gók segítették Dobos Flórián városi integrációját is.
A társadalmi környezet nem csupán az egyéni vagy a csoportos mobilitás
tapasztalatait, hanem az életút kulturális felépítését is befolyásolta. Gyenizse
Lajos visszaemlékezése az 1930-as években eleven emlékezetközösségben ké¬
szült, a múlt és a jelen tapasztalata harmonikus egységet alkotott. Fél évszá¬
zaddal később Dobos Flórián egy régen lezárt életszakaszra és idegen életfor¬
mára tekint vissza, s a szóbeli kultúra elvesztését érzékeli: , Annak idején sze¬
rettem hallgatni az idősebbek élettörténetét, ha úgy éreztem, hogy nem
mesélnek, hanem igaz történeteket beszélnek. Én is szeretném most ugyanezt
tenni, de nincs kinek, vagy nincsen rá idő."
521 Ennek 4296-a legelő és 2790-a szántó. Alabán P. 2005. 484.
522 Kohli, M. 1990. 186-187.
523 Dobos F. 1993. 9.