Oldal 184 [184]
OCR
A társadalmi mobilitás emlékezete e 183 lédeket alkalmaz. A föld gyarapítását a kínálkozó lehetőségek, a társadalmi emelkedés falusi mintái és a jövőre vonatkozó tervei egyaránt motiválhatták (presztízsének növelése minden bizonnyal bíróvá választását segíti), ám a vagyon , elherdálása" úgy tűnik nem csupán a következő generáció kiváltsága, megteheti azt a gyűjtő is. Adósságai miatt a birtokból - a narráció szerint — tíz holdat el kell adnia." E sokféle tevékenység sem határozta meg egyértelműen Tóth Márton társadalmi helyzetét és annak változásait. A Függetlenségi Párt kortesvezéreként a helyi politikai közélet aktív tagja, és a falusi, valamint a falun kívüli tekintélyét szaktudása (a veszettség gyógyítása és a féregűzés) is növelte. Társadalmi kapcsolatai szintén sokszálúak. Mestersége révén kerül kliensi viszonyba a helyi földbirtokosokkal, akik a jó kommunikációs készséggel rendelkező Tóth Mártont különböző tisztségekhez (hatalmi pozíciókhoz) juttatjak. („Kedvelték, szerették az urak, mert akkor presbiter vagy bíró nem lehetett senki, csak az ő jóváhagyásukkal.") Az emlékező egy másik, egyenrangú relációkból álló hálózatot is megnevez: iparosokat (kerékgyártót, kovácsot, kalapost)"", továbbá a rektort, akik apja , barátai", és a komáit is közülük választotta. Az adatközlő az egykori életforma néhány elemét is bemutatja. A kezdetben szorgalmas és a kiadásait pontosan számon tartó gazda , könnyelmű lett", birtokát a cselédeire bízta, tisztségeinek (a státusreprezentáció), valamint az urizálás költségei eladósodáshoz vezettek (, szállodára, vendéglőre, cigányra sokat költött"). Öltözete a nemesekét és a , virtigli" iparosokét utánozta (az emlékező számára az , egyik barat”, Aranyi rektor a referencia): ellenzős nadrágot és csizmát hordott, a parasztokat azonosító gatyától viszont a fiát is eltiltotta." A narratívában ez gyerekkori élményként jelenik meg, ám bizonyos, hogy a megalkotott élettörténetet a későn született fiú tapasztalatain kívül (az apa ekkor már negyvennyolc éves), a családi hagyományok és a közösségi érték"4 A földforgalomnak ez a dinamikája nem csak Tóth Mártonra volt jellemző. Az 1870-es években a tiszaigari tó lecsapolása és a felkínált nemesi birtokok élénkítették a földpiacot, ami (a nem kellően megfontolt) hitelfelvételek gyarapodását eredményezte. A 10%-os, esetenként a 15-2090-os kamatterhek következtében az I. világháborúig a , parasztbirtokosokat" összvagyonuk felét meghaladó jelzálogkölcsön terhelte. Kardos L. 1997. 102, 117. Márki Pétert már korábban megismertük, aki ugyancsak felhagyott az iparával, és a birtokából élt. A fekete posztóból és barna vagy veres kordszövetből készült ellenzős zsinóros nadrágot Tiszaigaron az 1910-es években kezdte felváltani a , polgárosultabb" német nadrág (a pantalló), miután az egyik kereskedő, Brüll Vilmos üzletében megjelent. A parasztok csizmaviselete a 19. század végén terjedt el, amit ők nem a helyi mesterekkel csináltattak, hanem a vásárokon szereztek be. Bakó F. 1992. 46, Kardos L. 1997. 102, 180-182. 515 516
