Oldal 183 [183]
OCR
182 e Eltűnt falusi világok Kortesvezér volt, függetlenségi, aztán bíró. Nagyon jól tudott beszélni, urakkal is, az urak nagyon szerették. A csizmadia mesterséget már csak tíz évig folytatta. Akkor megszaporodott a földje, 28 holdig ment. Hozzáfogott zsír és szalonnasütéshez, a falusiaknak adta el. Volt neki egy nagy könyve, abba írta be a hiteleket, meg minden kiadást. Mikor már volt földje, a bank útján szerzett pénzt, úgy vette meg a következő darabot. Aztán könnyelmű lett, a cselédségre bízta a gazdaságot, és tíz hold földet el kellett adnia. Hozták Füredrül a lisztet a malomból, anyám megsütötte és mérte ki kilószámra. Akkor anyám meghalt. Ha nagy szezon volt, nyáron állandóan sütötték a kenyeret, de máskor elég volt egy sütés is egy héten. Akkor már nem vettek földet, már el voltak adósodva. A bíró abban az időben maga szedte az adót és minden héten kocsival vitte Egerbe. Ezek az utak sokba kerültek apámnak, szállodára, vendéglőre, cigányra sokat költött. Nagyon sok ideig kurátor is volt, meg presbiter. Szatmári István kerékgyártó, Márki Péter kalapos, Aranyi József rektor voltak a barátai. Kisfazekas kovácsmester, ez is komája volt, meg a többi is. Apám mindig násznagy volt a faluban. Ellenzős nadrágban járt, meg csizmában. Nem volt neki cipője. Aranyi, a rektor se járt soha cipőbe, csak csizmába. Gatyát nemigen hordott, még nekem se engedte meg, mikor gyerek voltam, pedig a falusi gyerekek mind abban jártak, én is szerettem volna úgy járni. Az intelligensebb osztály meg a zsidóság úgy szólította: Tóth úr. A falusiak pedig: Bíró úr, meg Márton bátyám. Volt neki két tudása: a veszettség gyógyítása úgy emberre, mint állatra és a jószágból a féreg kiűzése. Más községekből is jöttek hozzá, ahogy elment a híre. Mikor még csizmadia volt, egy pár évig az egyik úrnál kasznár is volt, Miskóczy Ábrisnál. Kedvelték, szerették az urak, mert akkor presbiter vagy bíró nem lehetett senki, csak az ő jóváhagyásukkal. Dolgozott az uraknak, és így szerezte az ismeretséget az urakkal. Mióta én ismertem, Kossuth-szakálla volt neki, mert nagy Kossuth párti volt. Másnak nem is volt a faluban Kossuth-szakálla, csak még Tóth Józsefnek, de ő paraszt volt. """ Tóth Márton elbeszélt életútja egészen változatos. Apja föld nélküli , szegény ember", alkalmi munkákat végzett, és ez a fiú szocializációját is meghatározza: csizmadiának tanul, és több évi vándorlás után tért haza Tiszaigarra. Szakmájából azonban nem tud megélni, ezért aratást vállal, az egyik , úrhoz" kasznárnak szegődik, és ambíciója a földszerzés. A felesége varr, különféle vállalkozásokba kezdenek (zsírt és szalonnát sütnek), és az összegyűjtött tőkéből, valamint banki kölcsönből negyvenéves koráig 28 hold földet vásárolnak. Ezt Tóth Márton először maga műveli (időközben felhagyott a csizmadia mesterséggel), majd nagygazdához illően és a nemesi birtokosokhoz hasonlóan, cse58 K. Toth Marton (sz. 1888. Tiszaigar). Neprajzi Müzeum, EA 4075, Bakó F. 1992. 46-47.
