Page 181 [181]
OCR
180 e Eltűnt falusi világok Hogyan változtak a mobilitás, a városi integráció dimenziói 1945 után, igaz, a kérdés megválaszolását nehezíti, hogy a memoáríró ebből az életszakaszból csak néhány epizódot idézett fel. A Történettudományi Intézetben módja van a folytonos önképzésre: még a világháború alatt hivatalsegédből fotóssá lépett elő, majd tanfolyamokon a nyomdászatot is megtanulta. 1957-ben Szentendrén telket vásárolt, házat épített és gyümölcstermelésbe kezdett. A rábízott munkahelyi feladatok elvégzése büszkeséggel tölti el, szakmai öntudatát erősíti (,ezzel a nyomdatechnikával talán mi voltunk az elsők, mert mi tudtuk az egyszerű ablaküveget fényérzékennyé tenni. .., több színes munkátis tudtunk csinálni"), és a szakképzettséget, a maga mellé vett segítőt, az egzisztenciális biztonságot (fő- és mellékállása is van), valamint a kistulajdon (a telek) szerzését, ami a Horthy-korszakban mind-mind elérhetetlen számára, egészen biztosan társadalmi emelkedésként éli meg, és vizuálisan fejezi ki. (, Én a bábeli torony lépcsőjének a legalsó foka alól bújtam ki, és talán a második lépcsőig jutottam el a testvéreimmel együtt.") Még akkor is, ha ez a szabad döntés lehetőségét kizáró diktátumszerű áthelyezéssel, illetve a tovább élő (nem rendszerspecifikus) és feltehetően a szegényparaszti származását respektáló pártfogói támogatásokkal egészült ki. ( Dobos, maga meg át van helyezve a most induló MOK-ba... Javasolta nekem, vállaljam el a fotómunkát másodállásban, ő hozzájárul, és ez meg is történt." A társadalmi emelkedés és a fixáció aligha vezet a foglakozáshoz kapcsolódó szilárd azonosságtudathoz (szakmunkás? irodai alkalmazott?), ezt amunkahelyi környezet sem segíti, és a kulturális orientációi vagy az életmódja a társadalmi helyzetét még inkább viszonylagossá teszi. Erről szintén keveset, talán két mozzanatot ismerünk meg az emlékiratból. Dobos Flórián 1946-ban a külügyi vadásztársaság tagja lett (Szentkirályi József , szervezte be", akivel a külügyminisztériumnak végzett fotómunkái révén került barátságba), ami a világháború utáni társadalmi és politikai változások nélkül biztosan nem valósulhatott volna meg, és kapcsolatainak bővülését, a városi integráció újabb szakaszát jelzi. ( ,Ez egy szép és egészséges sport volt, nem az állatok megölése volt a célunk, hanem az ezzel járó testmozgás, a társasági élet.") A másik, értékrendjét és további aspirációit hűen kifejező esemény a szentendrei telekvásárlás (ekkor negyvenöt éves). Ez nem a hétvégi pihenésre szol1908-ban ment Pestre, ő azonban itt maradt, és élete végéig cselédként alkalmazták (csak a II. világháború után házasodott meg). A legfiatalabb lány, Margit, Flórián segítségével került a fővárosba szakácsnőnek, ahol 1943-ig, alkalmazója haláláig dolgozott. A fiúk közül Károly és István uradalmakban és gazdáknál szolgált (utóbbi napszámos munkátis vállalt, és házassága révén szerzett fél hold földet), Imre apja gazdaságában maradt, és csak Mihály tanult szakmát és nyitott cipészműhelyt Tápon. Balogh B. 2002. 74-82, Dobos F. 1993. 74. 5” Dobos F. 1993. 9, 105-106.
