Page 179 [179]
178 e Eltűnt falusi világok
a nagyvilágba. Mivel a legidősebb bátyám már Budapesten élt, villamosvezető volt,
őt ostromoltam, hogy legyen a segítségemre... Állást szerzett nekem egy budai
garázsban kocsimosónak, de nekem ez nem nagyon tetszett, mert éjszakai munka
volt: úgy este nyolctól reggel ötig. Ezért kaptam heti 12 pengőt, és ebből fizettem
napi egy pengőt egy ágyért meg egy ebédért. A többi ellátásomról nekem kellett
gondoskodni, ami abból állt, hogy este munkába menet vettem negyed kiló kenyeret
tíz fillérért. Ennél többre vágytam... És lett is a következő nyáron, ismét egy
aratás után, ismét a bátyám segítségével. Egy budai villakertben lettem kertész, egy
királyi közjegyző özvegyénél. Itt töltöttem majdnem hat évet. Itt nagyon jó dolgom
volt, bentlakást és ellátást kaptam, némi fizetést is, hatvan pengőt havonta. Ez
1937-ben volt... 1941-ben azután már nyugtalankodtam, hogy valami komolyabb
munka után kell néznem. Mivel gazdám leszármazottjai mind nagyemberek voltak,
arra építettem, majdcsak gondol rám valamelyik. Így történt, hogy egy vasárnap
reggel elmentem az egyik unokához, aki miniszteri tanácsos volt. Borzasztó Szo¬
rongva érkeztem, még ágyban találtam. Én alig tudtam megszólalni, de ő úgy
látszik rájött jövetelem céljára, és rögtön mondta is, nagyon jókor jöttem, mert éppen
most dolgoznak azon, hogy létesítsenek egy tudományos intézetet, oda biztosan kell
kézbesítő vagy valami efféle. Megadta a címet. Ez volt Deér József professzor,
a Történettudományi Intézet igazgatója. Mivel abban az időben az ilyen úgyneve¬
zett nyugdíjas állás majdnem elérhetetlen volt, csak ilyen protekcióval volt lehet¬
séges... 1949 végén jött az új vezető Csanádi György személyében, aki majdnem
mindenkinek a kezébe nyomta a felmondó levelet. Abban a helységben, ahol ez
történt, én voltam az egyetlen, aki ezt nem kapta, hanem megállt előttem, és azt
mondja: s Dobos, maga meg át van helyezve a most indul6 MOK-ba...«° Ez azt
jelentette, hogy a fotólaboratóriumtól kellett búcsút vennem egy időre." Ezt el¬
mondtam az elnök úrnak, aki kitalált egy jó megoldást. Javasolta nekem, vállaljam
el a fotómunkát másodállásban, ő hozzájárul, és ez meg is történt, az újjászervezett
Történettudományi Intézetben, ahol még most is dolgozom. A MOK csak két évig
létezett, mert 1952-ben megszűnt, engem meg tovább helyeztek a Nemzeti Múze¬
umba a rotaprint géppel, és ott folytattam, de közben magam mellé vettem egy se¬
gítőt. "50
A hosszú visszaemlékezés, amelyből részleteket idéztem, az emlékíró vágya¬
inak és ambícióinak, valamint a , megvalósult" életút és az azt befolyásoló
családi minták, a migráció és a személyes kapcsolatok vizsgálatára egyaránt
502 Új állása.
5% Múzeumok Országos Központja.
54 A fotózást az Intézetben tanulta meg.
55 Dobos F. 1993.