Oldal 175 [175]
OCR
174 e Eltűnt falusi világok rendeli alá életformáját, közben házat vesz (,,a szép ház megvót"), és a társadalmi kapcsolatai is átalakulnak. Gyenizse Lajos, a halasi nagygazda, a családi hierarchiában élte meg a felemelkedést, melynek utolsó szakasza az önállóság, és a családi kötelékek a legfontosabbak. Köteles József huszonhárom évesen megválakozik, ezután a család orientáló, kényszereket vagy lehetőségeket jelentő szerepe megszűnik. Mobilitása a település társadalmi terében zajlik, és asummás- és a cselédmunka után, önerőből, falusi ,,self-made manként" lesz a , maga gazdája." Ez határozza meg önazonosságát, és ezért tagadja a fiatalkori, kényszerűen vállalt bérmunkát (, én soha életembe nem vótam se szóga, se summás"). A történeti irodalom a 19-20. századi birtokaprózódást az osztott örökösödéssel indokolta, hogy a családokkal és az örökösökkel valójában mi történt, arra a birtok- és az üzemstatisztikák nem adhattak választ. Mit mondtak erről az egykori szereplők, hogyan értelmezték a deklasszálódás folyamatát? A következő interjúkat Szabó László 1976-ban a már megismert Ipoly menti falvakban, Vámosmikolán és Kemencén készítette. , Itt is volt, akinek 30 hold földje volt, oszt elpusztult, aztán elment cselédnek. Ezek a Szabók, akiket említettem, az egyik sarjadéka. Vadászott, ivott, menyecskézett. Végeredményben abból élt, hogy az édesapja az ő gyerekeire hagyott három hold földet, minden gyereknek. Vadászott. A vadászbérletet vette ki, oszt ebbe belesült. Meg hát könnyen éltek. Ő is itt vót éjjeliőr. Most halt meg a napokban. Szabó Péter. Itt vót egy másik, Szabó Jani. Az meg rettentően szép lovakat szeretett mindig venni, de csak kőcsön pénzen. Aztán a szép lovak eltűntek, a fia panaszkodott, hogy mikor meghalt, annyi adóságot hagytak neki, hogy kénytelen volt a tszcs-be beállni és a birtokot átadni. Annak is volt vagy 40 holdja. De hát el volt adósodva: ha nem gyün a tszcs, hát már tönkre is megy. Én is összevesztem vele egyszer: — Te beszélsz, te ganaj? Oszt annyi az adósságod, hogy ha ki akarod fizetni, szegényebb leszel, mint én vagyok. Hát igen. A régiekben nagyon sok van itten olyan. Ha a falu végén elkezdjük, 1-2-3-4 ház áll mindenütt, mindenütt 40-50 hold föld volt, de mint napszámosemberek haltak meg... A lumpolás végett. Pláne a régi világban. A régi világban nem dolgozott, hát miből éljen. Minél lumpabb volt a gazda, annál több volt a gyerek. A család nagy és tartani meg nem bírta, ki suszternek, ki meg inasnak, ki hova üldözte a gyerekeit. Inkább elmentek: ki Pestre, ki inasnak. Az én apám testvéreinek egynek sincs földje, mind eladogatta már. Meg ezek a Sziszek. Ezeknek volt nagyon sok földjük. Utoljára úgy volt, hogy ketten laktak egy ilyen szobába, amilyen ez. Mind a kettő teli gyerekkel. . . Az én öregapámnak vót hat gyermeke, abba vót négy férfi. Kettő együtt vót, a másik, a legfiatalabb elment szógálnyi. Pedig vót neki vagy 30 hold főggye. Hát akkor nem dógoztak olyan jól a népek. Őneki is hat gyereke vót. Négy fiú és két
