Seite 172 [172]
OCR
A társadalmi mobilitás emlékezete e 171 Ezek az értékek szervezik a narrációt, amely demográfiai események, családciklusok (születések, házasságok és halálozások) szerint tagolódik. Nincs nyoma múltbeli konfliktusoknak vagy érzelmeknek, az emlékíró gyermekei születését éppúgy szenvtelenül említi, mint fia hadi sérülését és halálát, amihez csupán annyit fűz hozzá: , így aztán gazdaságomban egy férfi családi munkaerőm maradt." A konfliktusok helyett az engedelmesség és a kötelességtudat, továbbá a tekintélyelvűség, a családi kapcsolatokat szabályozó aláés fölérendeltség válik a múlt eseményeinek jelentést adó és azt narratív történetté alakító értékrenddé. , Édesapám, mint családtag fiúi kötelességet teljesített, és öregapám amikor csak kívánta, mindenről el kellett neki számolnia... Ez évre lett édesapám önállóan a maga gazdája. Ki is adta reportul nekünk, gyerekek szót fogadjatok, és iparkodjatok mindent jól csinálni, mert ezután minden a ti érdekeitekért fog történni, nehogy vénségtekre vagy előbb a más tarlójára szoruljatok. Ez nemcsak tanács, hanem feddés is volt, mert hozzátette: megértettétek. .. Emberé a munka, Istené az áldás — így van ez ma is. Lerögzítem e helyen, hogy a gazdasági életben a múltban eredményt, vagyis vagyongyarapodást csak úgy lehetett elérni, hogy nemcsak a gazda volt dolgos és szorgalmas, hanem annak a felesége, mint gazdasszony is erős akarattal neki hasalt a reá háramló munkának, ilyenre nevelve az utódot, mert az is csak úgy tudja az örökményét megtartani. "86 Ezek a szövegrészek Maurice Halbwachs 1920-as évekbeli, Gyenizse memoárjával közel egykorú megfigyelését igazolják: a családi emlékezetközösség a generációkon át öröklődő morális rend és egyúttal e kisközösségek múltjának a fenntartója." Nem biztos, hogy a család mindenki számára szilárd értékrendet és az önálló gazdálkodáshoz szükséges anyagi javakat örökített. A következő interjút Fél Edit 1952-ben Mezőkövesden készítette: Mikor én megkezdtem, akkor abból a földből nem sok ment négyfele. Két katasztrális hold. A portát négyfele tettük. Nyílra ment minden. A legfiatalabbat kihagygolt külsejű, állandóan félrehúzódva él a házban. Úgy mondják, hogy békési származású, és amióta idekerült, csak megaláztatásban volt része. Beszéltem erről Széll Andrással, akinek az volt a véleménye, hogy ez nem nevezhető szokásnak. A családok ilyen jellegű lecsúszása csak a második házasság esetén szokott bekövetkezni. Ráczéknál is ez az eset. Az első férjtől rövid idő után elvált az asszony. Az paraszt volt. Hozzá való társadalmi rétegből." Néprajzi Múzeum, EA 2398. 186 Gyenizse L. 1977. 487 Halbwachs, M. 1992. 54-80.
