Seite 172 [172]
A társadalmi mobilitás emlékezete e 171
Ezek az értékek szervezik a narrációt, amely demográfiai események, csa¬
ládciklusok (születések, házasságok és halálozások) szerint tagolódik. Nincs
nyoma múltbeli konfliktusoknak vagy érzelmeknek, az emlékíró gyermekei
születését éppúgy szenvtelenül említi, mint fia hadi sérülését és halálát, ami¬
hez csupán annyit fűz hozzá: , így aztán gazdaságomban egy férfi családi
munkaerőm maradt." A konfliktusok helyett az engedelmesség és a köteles¬
ségtudat, továbbá a tekintélyelvűség, a családi kapcsolatokat szabályozó alá¬
és fölérendeltség válik a múlt eseményeinek jelentést adó és azt narratív tör¬
ténetté alakító értékrenddé.
, Édesapám, mint családtag fiúi kötelességet teljesített, és öregapám amikor csak
kívánta, mindenről el kellett neki számolnia... Ez évre lett édesapám önállóan a maga
gazdája. Ki is adta reportul nekünk, gyerekek szót fogadjatok, és iparkodjatok min¬
dent jól csinálni, mert ezután minden a ti érdekeitekért fog történni, nehogy vén¬
ségtekre vagy előbb a más tarlójára szoruljatok. Ez nemcsak tanács, hanem feddés
is volt, mert hozzátette: megértettétek. .. Emberé a munka, Istené az áldás — így van
ez ma is. Lerögzítem e helyen, hogy a gazdasági életben a múltban eredményt,
vagyis vagyongyarapodást csak úgy lehetett elérni, hogy nemcsak a gazda volt
dolgos és szorgalmas, hanem annak a felesége, mint gazdasszony is erős akarattal
neki hasalt a reá háramló munkának, ilyenre nevelve az utódot, mert az is csak úgy
tudja az örökményét megtartani. "86
Ezek a szövegrészek Maurice Halbwachs 1920-as évekbeli, Gyenizse memo¬
árjával közel egykorú megfigyelését igazolják: a családi emlékezetközösség
a generációkon át öröklődő morális rend és egyúttal e kisközösségek múltjá¬
nak a fenntartója."
Nem biztos, hogy a család mindenki számára szilárd értékrendet és az ön¬
álló gazdálkodáshoz szükséges anyagi javakat örökített. A következő interjút
Fél Edit 1952-ben Mezőkövesden készítette:
Mikor én megkezdtem, akkor abból a földből nem sok ment négyfele. Két kataszt¬
rális hold. A portát négyfele tettük. Nyílra ment minden. A legfiatalabbat kihagy¬
golt külsejű, állandóan félrehúzódva él a házban. Úgy mondják, hogy békési származású,
és amióta idekerült, csak megaláztatásban volt része. Beszéltem erről Széll Andrással,
akinek az volt a véleménye, hogy ez nem nevezhető szokásnak. A családok ilyen jellegű
lecsúszása csak a második házasság esetén szokott bekövetkezni. Ráczéknál is ez az eset.
Az első férjtől rövid idő után elvált az asszony. Az paraszt volt. Hozzá való társadalmi
rétegből." Néprajzi Múzeum, EA 2398.
186 Gyenizse L. 1977.
487 Halbwachs, M. 1992. 54-80.