Oldal 170 [170]
A társadalmi mobilitás emlékezete e? 169
re; a családalapításnál ez jó kisegítő is lett... Az 1915-ik év január 3-án halt meg
az édes anyám nyolcvanegy éves korában, ekkor lettem én a magam gazdája. Tehát
57 életévem betöltésekor szakadtak a nyakamba végleg a termelési munka és az élet
mindenféle gondjai, s csak 17 év óta fáradoztattnak azok engem... Lajos fiam ki
járta a 4 elemi és a 2 ismétlő osztályt, 1-szőr is birka pásztorságot tanult, azután
meg a kézi munkásságot. Gyakran átszökött az utczánkban levő Bornemisza sógor
kovács műhelyébe, ahol szeretett segiteni a vasra verni. Kovács, az nagyon szeretett
volna lenni! De hát ide kint is szükség lett a családi segítségre és ennek a meg ta¬
nulására... Az Antal nevii fiam 1907 január hó végén, a gimnázium III-ik osztá¬
lyából álván ki, és pedig azon gazdasági ok miatt, hogy nem kaptunk, azaz nem
birtam kanászt fogadni, mert nem volt kit föl fogadni. Mivel ez időben a fölnőtt
cseléd is nehezen volt kapható, ugy hogy csak 1 bérest és 1 gulyást birtam kapni,
igy a Lajos lett a 2-ik béres, a Károly fiam meg a kocsis, vagyis lógondozó, s ha
szántani kellett, ő lett a 3-ik ekefogó.""?
Gyenizse Lajos 1857-ben született, visszaemlékezése, ami egy néprajzi gyűjtő
ösztönzésére készült, közel hetven évet ölel fel, és a szerző naplószerűen, az
egymást követő évek számára legfontosabb eseményeit idézi fel. A terjedelmes
szövegből csak részeteket mutattam be, de talán ez is alkalmas az életút a szó¬
beli elbeszélésnél átgondoltabb és rendszerezettebb megalkotásának elemzé¬
sére. Az első emlékek 1862-63-ból valók: ekkor osztották fel Halason a közle¬
gelőket és tagosították a birtokokat (apja hetven hold földet kap), ezt követően
az önállósulás hosszú folyamata szervezi az eseményeket lineáris történetté.
A naplóíró az első gimnáziumi év elvégzése után, nagyapja akaratára, , 5zo¬
morú érzelmekkel" került ki a tanyára. Sokféle munkát végzett, majd 1875-ben
a bátyja mögött, aki a lovas fogatot hajtotta, ökörfogatos , béressé léptették elő."
Néhány év múlva a kiemelt presztízsű éjjeli ökörlegeltetésben is részt vett
(1878-ban , avancséroztam"), és önálló marhatartással rendelkezett. Harminc
évesen nősült, és ekkor már nemcsak jószágból, hanem 14 hold földből és , kevés
költőpénzből" álló különvagyona volt.
Apja halála után (1893-ban) az örökösödést végrendelet szabályozta. A bir¬
tokot a két fiú között osztották fel," anyjuk élete végéig haszonélvezeti jogot
kapott, és , minden héten egyszer a munkatevékenységünkről, bevétel és ki¬
adásunkról kellett neki beszámolnunk." Az 1880-as években meghalt lánytest¬
vérük kiskorú gyermekeiről szintén a végrendelet gondoskodott, oly módon,
hogy Gyenizse Lajost négy év alatt tízezer forint kifizetésére kötelezte. (Ez
végül nyolc év alatt, kb. száz kishold föld eladásával teljesült.)
182 Gyenizse L. 1977.
158 A naplóíró nősülése után a családi gazdaságban maradt, bátyja 1882-ben lett önálló.