ménynek, a kommunikációnak, a szimbolikus interakcióknak és a hagyomá¬
nyoknak is szerepe lehetett, ami a személyes kapcsolatok erejével és a falusi
társadalmak intézményes reprezentációjának a gyengeségével egyaránt ösz¬
szefügghet. A közvélemény alkotja meg a kategorizálás (az osztályozás) szem¬
pontjait, ezek között a föld, és hogy az szerzett vagy örökölt, csupán az egyik
tényező, hasonlóan fontos a cselédek (a , szógák") tartása, az önállósághoz
szükséges igaerő vagy a család származása. Ebből következően a reprezentá¬
ciók lokalitásfüggőek, csakúgy, mint a használt terminusok (,„pögär”, „job¬
bágy", ,selyemjobbágy") és a társadalmi referenciáik."""
A reprezentációk különböző elbeszéléskonvenciókban jelentek meg, me¬
lyek az emlékezet és az identitás kapcsolatát szemléltetik."" Több ízben a csa¬
ládi hagyományok, a kommunikatív emlékezet őrizte meg az egykori társa¬
dalmi csoportokat és reprezentációit (Tiszaigaron például a , taksásokét",
a ,jobbágyokét" és a , zsellérekét"), s a folytonosság a személyes identitás té¬
nyezője. Más esetben a reprezentációk kulturális emlékezeti alakzattá változ¬
tak: láttunk példákat folklorisztikus és anekdotikus történetekre és olyan el¬
beszélésekre is, amelyekben a , paraszt" kulturális szimbolizációja valósul
meg. Ezek a szövegek egyúttal a nyelv retorikai természetére hívták fel a fi¬
gyelmet, ami ugyancsak szerepet vállalt a múlt társadalmi világának megfor¬
málásában.