Oldal 159 [159]
OCR
158 e Eltűnt falusi világok mehetett be. A rendezvényeken! Rajta volt a meghívón, hogy megjelenés sötét ruha, fehér kesztyűben kötelező. Meg nyakkendő, frissen fésülve. Ezt nagyon szigorúan vették... Édesapám kőműves volt. De volt nem egészen egy hold földünk is. Azt magunk műveltük. Mikor segéd voltam, megvettem egy-két bőrt. Elsőben a volt utolsó mesterem meghívott társának. Mert otthagytam, nem tudott nálam nélkül élni. 18-18 pár csizma anyagát tettük össze. Két évig voltunk társak, akkor jól ment a szakma, nagyon jól ment. Akkor aztán elváltunk és kezdtem egy segéddel dolgozni. Tulajdonképpen akkor lettem önálló igazán, mikor leszereltem, de akkor én már a szakmában, nem azért mondom, de keresett segéd voltam. Ugyanis luxus cipőkön meg csizmákon dolgoztam. Vállaltam ekkor egy kis javítást is, de azt nem szerettem. Egy kicsit örököltem is és elhatároztam, hogy én nem javítok semmit, csak újat csinálok. Én jó műhelyben dolgoztam addig is, jó helyeken tanultam, Szondi Lászlónál és oda nem jött be tíz évben sem egy pár javítani való... Önálló műhely sem sok volt, olyan, mint az én cipész műhelyem. Hogy nekem elől volt egy fogadóm, ott csak a gépek voltak kint, mert három gépem volt, belől meg volt a munkahelyem. Én ugyanis korán elhatároztam, hogy úgy nem tudnék dolgozni, hogy a konyhában vagy hun, mint elég sok, sajnos. Én, ha fogadtam a vevőimet vagy kuncsaftjaimat, azt egy tiszta helyen fogadtam, elől. Még a mi szakmánk is nagyon érdekes, tanítók is lettek szakmánk fiaiból, még a városunk egy polgármestere is egy csizmadiának volt a fia, nem is nagyon jómódú csizmadiának. Faragó József volt. Tanítók és tanáremberek is lettek, sőt most is vannak néhányan, akik pozícióban vannak. Kovács Ambrus például. Annak is cipész volt az apja. Dajka igazgató a Rákócziban, az is iparos gyerek. Az iparos ember igyekezett. Ha már úgy ment a szakmája, taníttatta a fiát. Kis százalékban ugyan, de jobban, mint akár a kétszáz holdas paraszt. Az nem nevelt urat, mert azt mondták akkor: nem leszel úr! Hanem csak legyél iparos vagy paraszt." A megalkotott életút egy ideális történet, amelyben , minden cselekvés koherens módon viszonyul az összes többihez, és semmi fölösleges nincs benne." A szakmai karrier sikeres és töretlen, az emlékező minden elhatározását megvalósítja. Az apa is iparos, ő ,jó helyeken" tanul, ismert mesterrel társul, és már fiatal korában , keresett" cipész. Szakmai öntudatához hozzátartozik a segédtartás, az önálló műhely és a vevőket fogadó tiszta helyiség, valamint a vásározás és a megrendelésre dolgozás, ami megkülönbözteti a javító iparosoktól. Az Én-ről szóló elbeszélés ezután Mi-központüva válik (, a mi szakmánk"), az egyéni siker a csoportsajátos mobilitással egészül ki. Az adatközlő gondo150 Biczó Ambrus (sz. 1909.) A Szolnoki Damjanich János Múzeum Néprajzi Adattára 4536-99, Szab6 I.-Szab6 L. 1978. 416-419. #1 Gergen, K.-Gergen, M. 2001. 77-78.
