Page 158 [158]
OCR
A rétegződés emlékezete e 157 kézimunkát sem végeztek, mert , nem illett hozzájuk", és hogy a , zsellérektől" megkülönböztessek magukat. (Az adatközlő attitűdjét a nyelhasználat pontosan kifejezi: , volt egy pár rossz lovuk", , csak tengődtek", , nem volt nekik elég semmiből sem", , jószáguk nem volt, trágyázni nem tudtak", , a föld alig termett", ,mindenük az adósságba ment" ,, azonnal tönkre mentek", , inkább éhen haltak.") A szántóföldekben szegény, erdőkkel borított Ipoly menti falvak lakossága a földművelés mellett a legkülönfélébb, elsősorban az erdőkhöz kötődő munkákat végzett, ami változatos, a presztízsük szerint is eltérő megélhetési stratégiákat, életformákat alakított ki (fogatos bérmunka, kézi munkák, kosárkötés). Ezek a szociokulturális különbségek határozzák meg a társadalmi csoportokat, köztük a selyemjobbágyokat, de nem kizárólag ezek. A két szöveg arra utal, hogy a falusi közvéleménynek, az egyéni és közösségi stratégiákat érvényesítő jelentésadásoknak ebben ugyancsak szerepe lehetett." ÍPAROSOK ÉS PARASZTOK Milyen további részleteket ismerünk meg a vidéki társadalmakról, és hogyan változnak az osztályozás szempontjai, ha az iparosok és a parasztemberek egymásról alkotott reprezentációit vizsgáljuk. A következő interjú 1976-ban Nagykőrösön egy cipészmesterrel készült. , Egybe az első látásra meg lehetett ismerni az iparost meg a parasztot. Hát a parasztok a megszokott, hagyományos, régi viseletükben jártak. Szépen öltöztek, szép volt a paraszt viselet. Drága ruhákba, de egyszerűbe. Elhordott 20-30 évig egy ünneplő gúnyát. Mert úgy hívták, hogy gúnya. Ez volt az apósom. (Az iparosok) pantallóba jártak, nyakkendőt hordtak, a parasztember nem hordott nyakkendőt, mindegy, hogy mennyi volt a földje. Az fehér ingbe járt télen-nyáron, ilyen keményített gallérban, meg lehetőleg csizmában, meg az a magyar nadrág, magyar szabású nadrág tartozott hozzá. Nekem még van egy olyan, szegény Dér Jani bátyámtól örököltem... Föl kellett öltözni. Nem lehetett úgy, mint máma, hogy a fiatalok bemennek a klubterembe, festékes ruhában neki állnak biliárdozni. Akkor nem #9 Egy harmadik Ipoly menti településen, Vámosmikolán ugyancsak fennmaradt a selyemjobbágyok emléke: , Vót egy gazdának — mondjuk, ha valakinek vót 30 hold, az mán jó gazda vót, az jobbágy vót - na most, ha annak vót öt gyereke, akkor mán mit tudom én, csak 8 hold vagy ahogy osztódott. No de hát ő meg még annak a jobbágynak a sarja vót, megtartották az osztálykülönbséget. Mer akinek nem vót semmi vagy csak 1-2 hold, arra azt mondták, hogy zsellér. Na most ő még jobbágy vót, de mivel földje nem vót, hát odatették: selyemjobbagy.” Szabó I.-Szabö L. 1977. 454-455.
