Oldal 157 [157]
OCR
156 e Eltűnt falusi világok száguk nem volt, trágyázni nem tudtak, így a föld alig termett. A takarmányt pénzért kellett venni nekik. Állandóan el voltak adósodva, mindenük az adósságba ment. Egy váratlan eset, betegség vagy ha megdöglött egy lovuk, azonnal tönkre mentek. De azért nem csináltak mást, csak ölfát fuvaroztak. Inkább éhen haltak, de nem kötöttek kosarat vagy nem mentek el fát vágni, mint a zsellérek. Nemcsak ölfát fuvaroztak, hanem mindenfajta fuvart ők vállaltak. Itt Bernecén nagyon híres volt a bernecei kas, amit háton hordanak. Ők nem csinálták, de ők fuvarozták be Vácra." Az etnográfus Kemencén a birtokszerkezetet kívánta rekonstruálni, az adatközlő osztályozása a már megismert dichotómiára épül. A , nagyobb gazdákat" név szerint azonosítja, a , kisebb gazdák" 4-6 holddal rendelkeznek, és egy köztes, talán az egykori telekegységgel összefüggő kategóriát is megalkot (15-16 holdasok). Az ellentétet a narráció dramatizált szakasza érzékelteti, ami azt a benyomást kelti, hogy a , differenciálódás és a kisajátítás" alaposan feltárt folyamata!" nem volt konfliktus nélküli a faluban. (, Egyik azt mondja neki, ilyen selyemjobbágy: no nekem pont 5 hold földem van, vedd meg, oszt dögölj bele.") A földbirtok ezúttal sem egyedüli tényezője a csoportképződésnek - erről a , selyemjobbágyok" ábrázolása tanúskodik. Kemencén az elbeszélés szerint a fa fuvarozásából éltek, de a lovaikat csak hitelből pótolhatják, aminek a fedezete legfeljebb a megélhetésre elegendő gabonatermés lehet. A századfordulón született Sági András az apja apósát nevezi selyemjobbágynak (az apját már nem), tehát a csoport reprezentációjában a családi hagyományok is helyet kapnak. Életmódjukat a kényszerű szűkösséggel, a napról napra (vagyis ,tartalék nélkül") élés bizonytalanságával összegzi, és empatikusan, külső okokat keresve viszonyul hozzájuk. (, Szóval sújtva vótak ezek akkoriban, adójok meg mindenük megvót.")" A bernecebaráti adatközlő ugyanazokat az életforma-elemeket említi, a selyemjobbágyokról mégis egészen eltérő képet alkot. A narrációt a lekicsinylés, a negatív képzetek és emóciók uralják. Elhanyagolták a földjüket, rosszul tartották az állatokat, , állandóan el voltak adósodva", ennek ellenére semmilyen 46 Az adatközlő nevét nem ismerjük. A Szolnoki Damjanich János Múzeum Néprajzi Adattára 1974-82. Szabó I.-Szabó L. 1977. 455. 47 Orosz I. 1972. II. 9-145. 148 Az adatközlőtől egyéb információkat is megtudhatunk: apjának, Sági Györgynek (18551944) 2 és fél hold földje volt igavonó állatok nélkül, amit a fiú a II. világháborúig 5 holdra gyarapított, és 2 tehenet, valamint 5-6 sertést tartott. A két világháború között rendszeresen részes aratást és kaszálást vállalt, az erdőgazdaság fatelepén dolgozott és kisebb famunkákat is végzett (szerszámok, bútorok faragása). Az interjúkészítés időpontjában, bár már több mint hetvenéves, az erdőgazdálkodás sofőrje. Szabó I.-Szabó L. 1977. 466-467.
