OCR
148 e Eltűnt falusi világok struáltsága mégis bizonyosnak látszik. Csak találgathatunk, hogy az emlékező által megélt, ám egy másik személyre projiciált érzés, esetleg a másik helyzetébe való beleérzés szándéka ihlette (ami az én megkettőződéséhez vezethet, de ugyanúgy az identifikáció eszköze lehet)", vagy a hatalmi viszonyra vonatkozó tapasztalatát jelenítette meg a fiktív történetben." Ugyancsak nehezen megválaszolható, hogy a társadalmi struktúra tekintélyelvű, bizalmatlansággal terhelt megjelenítésében a jelen (az 1970-as évek) megélt interakcióinak vajon miféle szerepe lehetett? Annyi azonban nem vitatható, hogy az ily módon elénk táruló múlt nem csupán a halmozódó tapasztalatokkal azonos, abban érzelmek és ítéletek is helyet kapnak. Ezért az élmény (vagy a tapasztalat) és annak elbeszélése közötti kapcsolat legfeljebb áttételes," ami teret enged az önazonosság megteremtésének. Ez az identitás a csépai adatközlő esetében, úgy tűnik, nem épül többre, mint a foglalkozásuk, a vagyoni helyzetük, a lakóhelyük vagy az életmódjuk szerint sem meghatározott, ám a faluban pontosan azonosított , szegény emberektől" való elhatárolódásra. PÓGÁROK" És , JOBBÁGYOK" A PARASZTI TÁRSADALOMBAN Szabó László Rozmics Péterrel Csépán több alkalommal beszélgetett, aki nemcsak a saját településének, hanem az alföldi tanyavilág társadalmát is jól ismerte. , Példának hozom fel Kecskemét határát. 30 kilométer átmérőjű a határa. A túlsó részén lakik a család, van 5-6 gyereke, fia, lánya. Az 30 kilométerről nem megy be a városba, mert a lőcs eltört, megcsinálja maga. Ha ellik a tehén, levezeti maga, a disznót, a lovat gyógykezeli, és ha a hám elpusztul, azt is megcsinálja. Ha a gyerek csizmájának a talpa levált, azt is megfoldozza. Mindent a világon megcsinál. És ha van 5 fia, az 5 fiúnak tanyát vesz. A körzetbe lehetőleg, hogy ne messze legyen tőle. A család minden este összemén, megbeszélik, hogy mit vessenek a következő gazdasági évben. Az apa megmondja a fiának, ha harminc- vagy negyvenéves is, hogy mibe mit vessenek. De a világért vissza nem veti a szavát. ÉI boldogan, megszedi magát mindenki, de az öregnek, az édesapjuknak az irányításával. Az édes#7 Tengelyi L. 2007. 222-223. #8 Ez a narrativ technika máshol is megfigyelhető: , Hát mért csak éppen a Czuczok vagy mért éppen a Palotayak vagy mért csak éppen a Tercsiek, és így zúgott a nép egy kicsikét. Érezte magát az a másik ember is olyan embernek, aki éppen helyet foglalt..." Ricoeur, P. 2001. 21. 19 Gyáni G. 2010. 216.