Oldal 145 [145]
OCR
144 e Eltűnt falusi világok , Azután az öreg Szíky felállt oda a halom tetejére gukkerral, hogy melyik munkás dolgozik, melyik nem dolgozik. És amelyik nem dolgozott, este behívatta, huszonöt botot kapott, somfabotot, azon meg egymást éri a görcs... Potornai Miklósnak hívták azt az öregembert. Behívták, mert valamit nem jól szólt, aztán behívatta a másik munkással. Hát aszongya: Engem meg akar a nagyságos úr botolni? — Meg bizony, kapsz huszonöt botot, amír így beszéltél. Hát aszongya: Bizony úristen, csak egyet tud a faromra ütni. — Hát mír? — Hát azír, mer én oda fosok, a többit a fosra veri... Tegyük fel, az én feleségem szép asszony vót. Valamelyiknek megtetszett, üzent nekie: Máma este gyere be! Ne mondd meg az uradnak, mert nem adok neki munkát, hanem huszonöt botot. — És huszonöt botot vágtak rá az urára, ha megmondta a felesége, hogy mit csináltak vele. """ Az úrbéres földhasználatnak, a birtokviszonyok , igazságtalanságának" vagy a 19. századi allodizáció során a jobbágytelkek , erőszakos" elfoglalásának és az azt követő hosszú birtokpereknek"" nincs nyoma a szóbeli hagyományban, annál inkább része az uraságok kegyetlensége, a fegyelmezés és a büntetés változatossága. Ezek közül kiemelkedik, és talán helyi , specialitás" a jobbágyok füstre akasztása (a kéménybe kötötték őket) "" ami a rémhistóriák, a mesék és a balladák, esetleg aponyvairodalom motívumaiból táplálkozhatott (például a kaszagép és a befalazás)." Ugyancsak folklorizálódott Potornai Miklós története, aki a földesúri önkényt kicselező furfangos népi hős igari alakjaként lép elénk," és akinek az esetét az 1950-es évek emlékezője — miként feltehetően elődei — jóízűen, párbeszédekkel adja elő. Nehéz lenne kideríteni, ezeknek az elbeszéléseknek volt-e valóságeleme, vagy pusztán fikciókkal van dolgunk, inkább az , elnyomottság-tapasztalat" nyelvi objektivációját érdemes megfigyelni. Dramatizált jelenetek, plasztikus képek idézik fel a földesurak végletekig felnagyított kegyetlenségét és rémtetteit, időnként diabolizált alakját, ami a hatalmi viszonyok mentális elfogadásának, a megélt sérel“6 Toth Béni (sz. 1899.) Néprajzi Múzeum, EA 4094-4097, Katona I. 1950. 76-80. 47 Erről Kardos L. 1997. 49-50. #8 Egy másik adatközlő ezt így mondta el: , Szíkynek a nagyapja hajtotta munkára az embereket, pandúrral hajtotta. Oszt, ha nem ment, a kéménybe füstre kötötte fel, és úgy tüzeltetett alá, ott halt meg a füstön. A hóna alá vagy hogy kötötték rá, oszt úgy húzták fel a kéménybe." Unicsovics János (sz. 1872.) Néprajzi Múzeum, EA 4094-4097, Katona I. 1950. 76-80. “9 Katona I. 1950. 77. 0 Az ürülékkel befröcskölés, mint lefokozó gesztus, a középkori népi kultúra egyik kedvelt (főleg verbális) motívuma. Bahtyin, M. 160-160.
