Oldal 145 [145]
144 e Eltűnt falusi világok
, Azután az öreg Szíky felállt oda a halom tetejére gukkerral, hogy melyik munkás
dolgozik, melyik nem dolgozik. És amelyik nem dolgozott, este behívatta, huszonöt
botot kapott, somfabotot, azon meg egymást éri a görcs... Potornai Miklósnak
hívták azt az öregembert. Behívták, mert valamit nem jól szólt, aztán behívatta
a másik munkással. Hát aszongya: Engem meg akar a nagyságos úr botolni? — Meg
bizony, kapsz huszonöt botot, amír így beszéltél. Hát aszongya: Bizony úristen,
csak egyet tud a faromra ütni. — Hát mír? — Hát azír, mer én oda fosok, a többit
a fosra veri...
Tegyük fel, az én feleségem szép asszony vót. Valamelyiknek megtetszett, üzent
nekie: Máma este gyere be! Ne mondd meg az uradnak, mert nem adok neki mun¬
kát, hanem huszonöt botot. — És huszonöt botot vágtak rá az urára, ha megmond¬
ta a felesége, hogy mit csináltak vele. """
Az úrbéres földhasználatnak, a birtokviszonyok , igazságtalanságának" vagy
a 19. századi allodizáció során a jobbágytelkek , erőszakos" elfoglalásának és
az azt követő hosszú birtokpereknek"" nincs nyoma a szóbeli hagyományban,
annál inkább része az uraságok kegyetlensége, a fegyelmezés és a büntetés
változatossága. Ezek közül kiemelkedik, és talán helyi , specialitás" a jobbá¬
gyok füstre akasztása (a kéménybe kötötték őket) "" ami a rémhistóriák,
a mesék és a balladák, esetleg aponyvairodalom motívumaiból táplálkozha¬
tott (például a kaszagép és a befalazás)." Ugyancsak folklorizálódott Potornai
Miklós története, aki a földesúri önkényt kicselező furfangos népi hős igari
alakjaként lép elénk," és akinek az esetét az 1950-es évek emlékezője — mi¬
ként feltehetően elődei — jóízűen, párbeszédekkel adja elő. Nehéz lenne kide¬
ríteni, ezeknek az elbeszéléseknek volt-e valóságeleme, vagy pusztán fikciók¬
kal van dolgunk, inkább az , elnyomottság-tapasztalat" nyelvi objektivációját
érdemes megfigyelni. Dramatizált jelenetek, plasztikus képek idézik fel a föl¬
desurak végletekig felnagyított kegyetlenségét és rémtetteit, időnként diabo¬
lizált alakját, ami a hatalmi viszonyok mentális elfogadásának, a megélt sérel¬
“6 Toth Béni (sz. 1899.) Néprajzi Múzeum, EA 4094-4097, Katona I. 1950. 76-80.
47 Erről Kardos L. 1997. 49-50.
#8 Egy másik adatközlő ezt így mondta el: , Szíkynek a nagyapja hajtotta munkára az embe¬
reket, pandúrral hajtotta. Oszt, ha nem ment, a kéménybe füstre kötötte fel, és úgy tüzel¬
tetett alá, ott halt meg a füstön. A hóna alá vagy hogy kötötték rá, oszt úgy húzták fel
a kéménybe." Unicsovics János (sz. 1872.) Néprajzi Múzeum, EA 4094-4097, Katona I. 1950.
76-80.
“9 Katona I. 1950. 77.
0 Az ürülékkel befröcskölés, mint lefokozó gesztus, a középkori népi kultúra egyik kedvelt
(főleg verbális) motívuma. Bahtyin, M. 160-160.