Oldal 143 [143]
OCR
142 e Eltűnt falusi világok zésével, a jobbágyok és a zsellérek csoportját rögzíti. Az előbbiek, akik a háztulajdon (a , kémény") után adót fizettek, részesültek a felosztott földekben. A Szolnok megyei Tiszaigar téeszfalu tervszert és , erősütemű" kutatása a szocializmus , falusi építését" kívánta támogatni, a gyűjtők figyelme azonban a lokális múltra is kiterjedt. Az interjút Kresz Mária 1949-ben készítette, amelyben az 1860-as évekig fennmaradó taksás bérlet elevenedik meg. , Azelőtt itten taksáltak az uraknak. A nagyanyámtól hallottam. Pedig az én nagyanyamnak az apja, Görbe István, a Székynek volt a taksása. És amiért taksáltak az uraságnál, 15 hold földet kaptak. Este idejöttek az uraságtól, hogy holnap reggel menni kell nekik munkába. Ha nem mentek egy héten kétszer vagy háromszor, akkor avval azt mondták nekik, hogy elveszik tőlük a földet, amiért taksáltak. Tehát kénytelen vót a szegényebb osztály az uraságnak a szavára hallgatni. Amikor ők taksáltak Székynél, ők voltak testvérek négyen, mind a négyen lányok voltak, aztán ők jártak be az urasághoz taksálni. A taksálás a komesztálásig tartott. Minden zsellérnek volt egy háza, és a ház után kapott egy páskumot, ami megfelel egy kataszteri holdnak. Ezek voltak a zsellérföldek, amit úgy nevezünk, hogy páskum. A jobbágyok olyan elült családok voltak, megvettek egy nagy darab földet, mindig olyat, amin bankadóság volt, és a múlt háború után egy palytából kifizették. Makónak az első világháború után annyi adóssága volt, hogy csak libegett, mint vízen a buborék. És mind kifizette az első világháború után... Az én apám, mikor megnősült, az apja adott egy fél kenyeret, egy bögre zsírt: Nesze fiam, ez elég lesz neked egy hétre. A következőre meg keress. Szegény zsellér fia volt." Az elbeszélés fő motívuma az urasághoz fűződő viszony, ami több generáción keresztül, és az emlékező életében is fennmarad." Az egyéni tapasztalatok összegződnek családi hagyománnyá (,,a nagyanyámtól hallottam"), melyben a nagybirtokos Széky család a respektált hatalom folytonosságának szimbóluma lesz." A munkaviszonyt a személyes alárendeltség jellemzi (, Székynek volt a taksása"), a művelésre kapott föld kényszerekkel jár, és kötelező magatartásformákat követel meg (ezek a nyelvhasználatban is kifejeződnek: , menni kell nekik a munkába" , kénytelen vót az uraság szavára hallgatni"). De a munkaviszony nemcsak a család státusát határozza meg, hanem az osztályozás, a csoportképzés alapjává válik (, uraság" — , szegényebb osztály"). 15 Szabó Pál. Néprajzi Múzeum, EA 4107/A. 19 Aztis tőle tudjuk, hogy Széky Péter cselédje (kocsisa) volt. “0 Vö. Thompson, F. 1963. 345.
