Page 140 [140]
OCR
A rétegződés emlékezete e 139 rokoni és a szomszédsági kapcsolatok szerepének változását. Ehhez anyakönyveket és összeírásokat használ fel, és családok több generációnyi történetét rekonstruálja. (A Lengyelek például 1767 és 1802 között 48 famíliával, az öszszes helyi család közel felével kerültek rokoni, műrokoni és/vagy szomszédsági kapcsolatba.) Kölcsönös kötelezettségekre, majd szokásokra és hagyományokra épülő kötelékek révén formálódik Tiszaörs közössége, ami a családok státusát és a társadalom rétegződését is meghatározza." Szabó László tehát miközben a település úrbéres viszonyait, a telkes jobbágyok, a házas és a házatlan zsellérek számának változását, valamint az úrbéresek és a földesúr közötti konfliktusokat rögzíti, a falusi (a lokális) struktúrák és az önazonosság az etnográfiában korábban nem alkalmazott megközelítését adja. Hasonló szándékok vezették az 1970-es évek végén a keceli munkaközösség egyik tagját, a szolnoki törénész-muzeológust, Szabó Istvánt. Úgy fogalmaz, írása , eltér a társadalomrajzok szokásos sablonától. Kizárólag az emlékezetre támaszkodva, különböző társadalmi rétegek egymásról kialakított véleményére építve mutatja be Kecel társadalmi differenciálódását. Az eljárás indokolt, az ilyen szubjektív megnyilatkozások a legfontosabb kifejeződési formái a társadalmi rétegek valóságos kiformálódásának."" Szabó tanulmánya végül nem a településről készült több mint ezer oldalas reprezentatív kötetben, hanem egy évtizeddel később, önállóan jelent meg. Ennek többféle oka lehet, egyet azonban, ami ma már hozzátartozik nemcsak Kecel, hanem az etnográfia tudománytörténetéhez, érdemes felidéznünk. A szerző a visszaemlékezések alapján azt állítja, a faluba hosszú évtizedeken keresztül betelepedés nem történt, és , keceli csak kecelivel házasodott", amit a szerkesztő, Bárth János levéltári adatokra hivatkozva magabiztosan cáfol. Vagy Szabó István többször használja a ,pógár" kifejezést, mint az egykori gazdák önmeghatározását, amiből - a szerkesztőt idézve - óriási vita kerekedett. , A többi néprajzkutató (ugyanis) soha nem találkozott vele Kecelen. Öreg keceliek esküdöztek, hogy paraszt értelmű használatát soha nem hallották." Ami nem csupán az egyéni emlékezetek és az identifikáció sokféleségére, hanem a szóbeli hagyomány és a forrásokra épülő, kanonizálni kívánt történeti néprajzi tudás különbözőségére hívja fel a figyelmet. 40 Szabó L. 1992. 133-170. 41 Az utolsó mondat megegyezik Sárkány Mihálynak, a kézirat lektorának a szavaival. Az antropológus azonban hozzáfűzi, ez az ábrázolásmód nem tájékoztat arról, hogy a , vélt különbségek milyen valós (az anyagi helyzetben vagy a társadalmi státusban leírható) különbségeknek felelnek meg." A Szolnoki Damjanich János Múzeum Néprajzi Adattára 210-80, Szabó I. 1994. 233. 42 A Szolnoki Damjanich János Múzeum Néprajzi Adattára 210-80.
