Oldal 133 [133]
132 e Eltűnt falusi világok
gényhez a zsidó, mint a parasztgazdák. Mert ha egy zsidóhoz vagy Brüll Vilmoshoz
elmentünk," elvittünk egy portékát tőle, nem kért kamatot, ha egy évig tartott is,
amég megadtuk. A parasztember kért kamatot. Ki hogy adta. Hogyha kértünk
1 mázsa búzát újra, hogy majd az újból megadjuk, akkor kellett ráadni egy véka
kamatot. Abból már 1 mázsa 25 kiló lett, mire visszaadtuk. Nem is adták ám úgy,
hogy majd adol rá 5-6 kilót. De muszáj volt. Attól őrizzen meg a jó isten, hogy még
az a világ begyüjjön, hogy olyan kenyeret együnk, olyan kölcsönbúzából. Kila
szalonnáért, kila zsírér elment a szegény ember, azt se tudták, hogy mennyiért
adják, vagyont szeretett volna nyerekedni rajta. Egyszer én úgy jártam, a gyerekek
aprók voltak, oszt kellett nekik a cipő, mert iskolába mentek. Eladtam 13 kiló babot,
oszt tavasszal meg vótam szorulva, két kila babot kétannyi áron vettem Szabó
Danyinétól, mint az egész 13 kiló babot eladtam cipőre. Tavasszal ki tudtam fizet¬
ni, mert tavasszal már napszámba ment az uram, volt már pénz. De ilyenkor
ősszel hova ment volna, nem keresett, el kellett a babot adni."
Az idős asszony a zsidó boltostól hitelben vásárolt, tartozását a betakarítás
után, terményben egyenlítette ki. Az ilyen hosszú távú és rugalmas kapcsola¬
tot Clifford Geertz klientelizációnak nevezi, ami a kölcsönös bizalomra épül,
a kockázatot csökkenti, és a jövőbeli sikeres együttműködést előlegezi meg."
A kapcsolat patriarchális vonásokat is tartalmaz, és a kamat nélküli hitelt az
emlékező segítségként vagy jótékonyságként éli meg (, mi csak úgy mondtuk,
nagytata és nagymama, az nem számolt kamatot, azok jók voltak"). A felaján¬
lott pénzkölcsönt azonban - talán mert a pénzforgalom a háztartását alig érin¬
tette, az a termékcserére épült, vagy mivel a személyes viszonyukat elidege¬
nítette volna — nem fogadja el. Az adatközlő egy csoport tagjaként szólal meg
( letörtük a kukoricát", ,mi csak úgy mondtuk", , kila zsírér elment a szegény
ember"), és a csoporttudatot az egyik napról a másikra élés, a pillanatnyi és
kényszerű döntések hasonlósága, a családi stratégiák hiánya alakítja (, kellett
nekik a cipő, mert iskolába mentek. Eladtam 13 kiló babot, oszt tavasszal meg
vótam szorulva, két kila babot kétannyi áron vettem. ..").
Egészen más a Székyek, " valamint a , parasztgazdák" megítélése. Előbbi¬
ek a hitel kamataként napszámot kérnek, utóbbiak a kenyérgabonát feltűnően
magas, 2590-os haszonnal adják (az emlékező 5-690-ot tartana elfogadhatónak,
illetve igazságosnak), és az egyéb élelmiszereken is , vagyont szerettek volna
57 Brüllnek szatócs-, vegyes- és terménykereskedése, valamint kocsmája volt, emellett 28
hold saját és 75 hold bérföldön gazdálkodott. Kardos L. 1997. 156, 253.
579 id. Császár Lajosné. Néprajzi Múzeum, EA 4091.
380 Geertz, C. 1978. 28-32.
581 Tiszaigar egyik nagybirtokos családja.