OCR
Termelési kultúra, jövedelem, piac — a paraszti emlékezetben + 131 és az urak kijöttek, hogy elvegyék a feje felől a fedelet. Akkor én, igaz jó olcsón, megvettem a házát, és visszaadtam neki, hogy ő 3 év alatt fizesse vissza nekem az árát. Ha földet akarnak valakitől elárverezni, és még marad, amiből éljen, az ő baja. De ha a házát akarják elvenni, minden tisztességes ember siet rajta segíteni. "77 Az adatközlő a birtok , elárverezését" — amennyiben valaki , elherdálja" a vagyonát, vagyis a saját hibájából kerül bajba — helyén valónak tartja, és legfeljebb a házingatlan , elvételét", ha az embert , szerencsétlenség éri", tekinti tisztességtelennek (ezt a faluba , kijövő urak" számlájára írja). Ennek megfelelően az egyik , jó szomszédját", aki az aszály miatt, vagyis önhibáján kívül adósodik el, háza megvételével segíti. Ebben a narratívában a földtulajdon piaci forgalma, hitelfedezeti felhasználása, valamint az elárverezése általános tapasztalat, és az egyéni felelősség elve fogalmazódik meg. A közösség vagy az egyén szolidaritása, illetve a morális diskurzus a mások kárán való nyerészkedés elítélésére és a teljes pauperizálódással (a lakóház elvesztésével) szembeni védelemre terjed. Mit jelent azonban a szomszédnak nyújtott , segítség"? Az adatközlő valójában hitelt nyújt, ennek fedezete az ingatlan, amit , jó olcsón" vesz meg. Vagyis a jótékonyság nem szorítja háttérbe az egyéni érdeket és a pénzkölcsönnel járó kockázat elhárítását. Hofer Tamás 1950-ben Tiszaigaron készített interjújában szintén a falusi kölcsönzésről olvashatunk: Még én is fizettem úgy. Mikor letörtük a kukoricát, akkor vittük el úgy csövesen. Úgy hoztunk a boltból mindenfélét, majd hozunk érte búzát, kukoricát, oszt fölírták. Mikor elmentünk a boltba, felírták, hogy mennyit vásároltunk, ősszel oszt a kukorica ára ahogy szakadt, ahhoz számították, hogy ennyi a tartozás, arra ennyi mázsa esik, oszt azt bevittük. Vagy bevittük a búzát. Kamatot nem számított a boltos. Hogy aztán drágábban adta-e ruhaneműt, nem tudom. Még bizony sót is vettünk hitelbe, azt ugyanúgy számolta. Itt vót a sarkon egy beteg zsidó, mi csak úgy mondtuk, nagytata és nagymama, az nem számolt kamatot, azok jók voltak. Mikor a házat csináltuk, még szólt nekem: Kell-e pénz Lidi? Nem kell. Hát csak gondold meg, ha kell, annyit kapol, ami kell. Úgy is vót, hogy vittük a kukoricát, vettük a ruhaneműt. Úgy is vót, hogy még tavaszon vettük a ruhaneműt, oszt ősszel adtuk a kukoricát. Mindenhogy vót a zsidókkal egyezség, vik nem bánták... A Szekyeknel vöt, hogy ledolgoztak a kamatot, ledögoztak napszamra, de a penzt azér meg kellett adni egészbe, ez csak a kamatra ment. Sokkal jobbszívű vót a sze%7 Domonkos Mátyás (sz. 1876. Tápé). Bónis György gyűjtése (1948). Néprajzi Múzeum, EA 2133.