Page 132 [132]
Termelési kultúra, jövedelem, piac — a paraszti emlékezetben + 131
és az urak kijöttek, hogy elvegyék a feje felől a fedelet. Akkor én, igaz jó olcsón,
megvettem a házát, és visszaadtam neki, hogy ő 3 év alatt fizesse vissza nekem az
árát. Ha földet akarnak valakitől elárverezni, és még marad, amiből éljen, az ő baja.
De ha a házát akarják elvenni, minden tisztességes ember siet rajta segíteni. "77
Az adatközlő a birtok , elárverezését" — amennyiben valaki , elherdálja" a va¬
gyonát, vagyis a saját hibájából kerül bajba — helyén valónak tartja, és legfel¬
jebb a házingatlan , elvételét", ha az embert , szerencsétlenség éri", tekinti tisz¬
tességtelennek (ezt a faluba , kijövő urak" számlájára írja). Ennek megfelelően
az egyik , jó szomszédját", aki az aszály miatt, vagyis önhibáján kívül adóso¬
dik el, háza megvételével segíti.
Ebben a narratívában a földtulajdon piaci forgalma, hitelfedezeti felhasz¬
nálása, valamint az elárverezése általános tapasztalat, és az egyéni felelősség
elve fogalmazódik meg. A közösség vagy az egyén szolidaritása, illetve a mo¬
rális diskurzus a mások kárán való nyerészkedés elítélésére és a teljes paupe¬
rizálódással (a lakóház elvesztésével) szembeni védelemre terjed. Mit jelent
azonban a szomszédnak nyújtott , segítség"? Az adatközlő valójában hitelt
nyújt, ennek fedezete az ingatlan, amit , jó olcsón" vesz meg. Vagyis a jóté¬
konyság nem szorítja háttérbe az egyéni érdeket és a pénzkölcsönnel járó koc¬
kázat elhárítását.
Hofer Tamás 1950-ben Tiszaigaron készített interjújában szintén a falusi
kölcsönzésről olvashatunk:
Még én is fizettem úgy. Mikor letörtük a kukoricát, akkor vittük el úgy csövesen.
Úgy hoztunk a boltból mindenfélét, majd hozunk érte búzát, kukoricát, oszt fölírták.
Mikor elmentünk a boltba, felírták, hogy mennyit vásároltunk, ősszel oszt a kuko¬
rica ára ahogy szakadt, ahhoz számították, hogy ennyi a tartozás, arra ennyi mázsa
esik, oszt azt bevittük. Vagy bevittük a búzát. Kamatot nem számított a boltos. Hogy
aztán drágábban adta-e ruhaneműt, nem tudom. Még bizony sót is vettünk hitelbe,
azt ugyanúgy számolta. Itt vót a sarkon egy beteg zsidó, mi csak úgy mondtuk,
nagytata és nagymama, az nem számolt kamatot, azok jók voltak. Mikor a házat
csináltuk, még szólt nekem: Kell-e pénz Lidi? Nem kell. Hát csak gondold meg, ha
kell, annyit kapol, ami kell. Úgy is vót, hogy vittük a kukoricát, vettük a ruhaneműt.
Úgy is vót, hogy még tavaszon vettük a ruhaneműt, oszt ősszel adtuk a kukoricát.
Mindenhogy vót a zsidókkal egyezség, vik nem bánták...
A Szekyeknel vöt, hogy ledolgoztak a kamatot, ledögoztak napszamra, de a penzt
azér meg kellett adni egészbe, ez csak a kamatra ment. Sokkal jobbszívű vót a sze¬
%7 Domonkos Mátyás (sz. 1876. Tápé). Bónis György gyűjtése (1948). Néprajzi Múzeum, EA
2133.