Oldal 131 [131]
OCR
130 e Eltűnt falusi világok nyelvhasználat utal: , mindkét oldalról kenik a kereket", , az a fontos, hogy a tarisznyaja megteljen”, „van ugy, hogy valakit jégre ejtenek"), ebben azonban erkölcsi kivetnivalót nem talál, és nyíltan beszél róla. Legfeljebb azt nem tartja , becsületesnek", ha egy falubeli az ügyvéd , felhajtójául" szegődik. A lokális , piac" gyakorlata nemegyszer az állami szabályozás korlátait vagy a kettő konfliktusát jelzi. „Regen majd mindenki a gazdák közül saját maga termelt egy-kétszáz szár dohányt magának, és bizony gyakran megtörtént, hogy akinek nem volt dohánya, megvette a szűzdohányt attól, aki termelte. A törvény tiltotta a dohánytermelést, így törvény szerint nem lett volna köteles a vevő kifizetni a dohány árát. Az már a becsülethez tartozik, hogy ha megvettem, fizessem is meg. Ilyenkor nem nézzük azt, hogy a törvény mit mond, hanem, hogy egymás közt hogy egyeztünk. A besúgás nem tartozik a becsülethez. Tisztességtelennek tartom azt a dolgot, ami sokszor megtörtént, hogy az egyik odament a másik gazdához, hogy: Na, adok a herédért 50 fillérrel többet, mint a megállapított ára, és pakolta is felfelé a herét, míg a társa a csendőrökhöz ment, és feljelentette azt, aki bízott bennük, és eladta nekik a heréjét.”*”° Az adatközlő tisztában van azzal, hogy a dohány termelését törvény tiltotta, a faluban ez mégis széleskörűen elterjedt, eladását a szóbeli megegyezés szabályozza. Ugyanígy a lóheréét is, amit a gazdák a megállapított áron felül értékesítenek. Azt nehéz lenne a narratíva alapján meghatározni, hogy a , besúgás", mint a hatalommal való, a , becsülettel" ellentétes együttműködés a világháború előtt, a háború éveiben vagy azt követően, a falusi világ rendjébe történő egyre erősebb beavatkozás (a termények zárolása, a kötelező beszolgáltatás, a hatósági ármegállapítás) következtében vált gyakorivá. Annyi azonban bizonyos, hogy ez a falusi erkölcsrend megsértésének minősült, és talán annak gyengülő erejét mutatja. A következő, szintén Tápén készített interjú az egyén és a közösség viszonyáról, valamint a piaci kapitalizmus, a falusiak közötti együttműködés és a szolidaritás megítéléséről tanúskodik. „Van úgy, hogy valaki elherdálja a vagyonát, és olyankor elárverezik. De megesik, hogy szerencsétlenség éri az embert, és akkor hibáján kívül szólal meg a dob a háza előtt. A mi népünk olyan, hogy nem nézi azt, milyen módon kerül abba a szerencsétlen helyzetbe a gazda, hogy elárverezik a birtokát, de mégsem szép, ha valaki a más bajából hasznot húz. Volt egy jó szomszédom, aki a jövő évi termésére számítva nagy kölcsönt vett fel a banktól, de a termény nem ütött be, éppen aszály volt, 576 Révész Tepasz János (sz. 1889. Tápé). Néprajzi Múzeum, EA 2133.
