Seite 131 [131]
130 e Eltűnt falusi világok
nyelvhasználat utal: , mindkét oldalról kenik a kereket", , az a fontos, hogy
a tarisznyaja megteljen”, „van ugy, hogy valakit jégre ejtenek"), ebben azon¬
ban erkölcsi kivetnivalót nem talál, és nyíltan beszél róla. Legfeljebb azt nem
tartja , becsületesnek", ha egy falubeli az ügyvéd , felhajtójául" szegődik.
A lokális , piac" gyakorlata nemegyszer az állami szabályozás korlátait
vagy a kettő konfliktusát jelzi.
„Regen majd mindenki a gazdák közül saját maga termelt egy-kétszáz szár dohányt
magának, és bizony gyakran megtörtént, hogy akinek nem volt dohánya, megvette
a szűzdohányt attól, aki termelte. A törvény tiltotta a dohánytermelést, így törvény
szerint nem lett volna köteles a vevő kifizetni a dohány árát. Az már a becsülethez
tartozik, hogy ha megvettem, fizessem is meg. Ilyenkor nem nézzük azt, hogy
a törvény mit mond, hanem, hogy egymás közt hogy egyeztünk. A besúgás nem
tartozik a becsülethez. Tisztességtelennek tartom azt a dolgot, ami sokszor megtör¬
tént, hogy az egyik odament a másik gazdához, hogy: Na, adok a herédért 50 fillér¬
rel többet, mint a megállapított ára, és pakolta is felfelé a herét, míg a társa a csen¬
dőrökhöz ment, és feljelentette azt, aki bízott bennük, és eladta nekik a heréjét.”*”°
Az adatközlő tisztában van azzal, hogy a dohány termelését törvény tiltotta,
a faluban ez mégis széleskörűen elterjedt, eladását a szóbeli megegyezés sza¬
bályozza. Ugyanígy a lóheréét is, amit a gazdák a megállapított áron felül ér¬
tékesítenek. Azt nehéz lenne a narratíva alapján meghatározni, hogy a , besú¬
gás", mint a hatalommal való, a , becsülettel" ellentétes együttműködés a vi¬
lágháború előtt, a háború éveiben vagy azt követően, a falusi világ rendjébe
történő egyre erősebb beavatkozás (a termények zárolása, a kötelező beszol¬
gáltatás, a hatósági ármegállapítás) következtében vált gyakorivá. Annyi azon¬
ban bizonyos, hogy ez a falusi erkölcsrend megsértésének minősült, és talán
annak gyengülő erejét mutatja.
A következő, szintén Tápén készített interjú az egyén és a közösség viszo¬
nyáról, valamint a piaci kapitalizmus, a falusiak közötti együttműködés és
a szolidaritás megítéléséről tanúskodik.
„Van úgy, hogy valaki elherdálja a vagyonát, és olyankor elárverezik. De megesik,
hogy szerencsétlenség éri az embert, és akkor hibáján kívül szólal meg a dob a háza
előtt. A mi népünk olyan, hogy nem nézi azt, milyen módon kerül abba a szeren¬
csétlen helyzetbe a gazda, hogy elárverezik a birtokát, de mégsem szép, ha valaki
a más bajából hasznot húz. Volt egy jó szomszédom, aki a jövő évi termésére szá¬
mítva nagy kölcsönt vett fel a banktól, de a termény nem ütött be, éppen aszály volt,
576 Révész Tepasz János (sz. 1889. Tápé). Néprajzi Múzeum, EA 2133.