Seite 118 [118]
Termelési kultúra, jövedelem, piac — a paraszti emlékezetben ¢ 117
a gazdákat aszerint minősíti, , adtak-e rendesen a cselédnek", és oda szegődik,
ahol , fehér kenyeret esznek", de a napi praktikák része a takarmánylopás is.
A nélkülözés és a megélhetés bizonytalansága nemcsak a gyermekkor tapasz¬
talata, hanem a családi hagyomány része (az 1863-as alföldi éhínség idején az
apja náddal etette a jószágot), igaz, az elbeszélő megpróbálja lezárttá tenni
a múltnak ezt a szakaszát. A fordulópont a határrendezés, a tagosítás, ami —
az előző narratívákkal ellentétben — a szabad gazdalkodast és a terméshoza¬
mok növekedését biztosítja. (Mikor már a földek felszabadultak, akkor jó világ
volt. Az a szűkös idő kilencvenkettőig tartott... Már kilencszázra termett itt
a határ.")
Azt nem tudjuk, mivel az adatközlő erről nem beszél, hogy a családja éle¬
tében ez hozott-e változást, ám a narrációt továbbra is a már bemutatott lét¬
helyzet határozza meg. A szegénységről van szó, amit a közösség az önálló
(a saját birtok biztosította) megélhetés hiányaként azonosít. (, Az olyan szegény
emberek elmentek innen a gyarmati, szeghalmi, komádi birtokokra aratni",
,[tt a mi utcánkban olyan szegények voltak, hogy csak három helyt öltek egy
kis malacot.") Az emlékező ebbe a csoportba tartozik (az első gazdájához hú¬
széves korában kerül), mégis megpróbál távolságot teremteni, ami az elhatá¬
rolódás és az azonosulás tudati konfliktusával jár, és a nézőpont bizonytalan¬
ságában (az Ők és a Mi cserélgetésében) mutatkozik meg: , Mink már vadma¬
dár-tojást nemigen szedtünk..., annak örültünk, ha a laposokban
vadruca-tojást szedtünk", , Az olyan szegény emberek elmentek innen arat¬
ni..., ahegyeken túl nem jártunk át, ott már nem is igen van termés."
Az egyéni, a családi és a falusi múlt mozaikjainak, valamint különböző
idősíkjainak összekeveredése, a személyes élmények, tapasztalatok és a kö¬
zösségi hagyományok összefonódása (az 1863-as éhínség, a betyárvilág és az
éjszakai legeltetés, az egymásnak segítő családtagok és az , uraság" kijátszása,
a határrendezés, a halfogás technikája és a kukoricamálé készítési módja,
a gazda és a cseléd viszonya) feltehetően a múlt emlékezetének természetes
módja. A narratíva azonban nem nélkülözi a jelen (a megtett életút) perspek¬
tíváját, és az önazonosság (nem konfliktus nélküli)" megalkotásának az esz¬
köze. Az adatközlő ugyanis a szegénységet és a , más kenyerén élést" nem
szociális igazságtalanságként vagy a bérmunka elfogadásaként, hanem szé¬
gyellnivaló bélyegként éli meg (, csak a szükség vitt rá", ,édes volt az anyád
teje, keserű a más kenyere"), amivel szemben a földszerzés, legalább a bérlet
révén, kínál alternatívát. (, Aztán meg béreltünk földet.")
A következő interjút két évtizeddel később, az 1970-es évek elején Szabó
László az Ipoly-menti Vámosmikolán készítette:
38 Erre a konfliktusra a nézőpont említett bizonytalansága utalhat.