Seite 113 [113]
112 e Eltűnt falusi világok
forradalom" időszakának nevezték, melyre a , hagyományos" nyomásos gaz¬
dálkodás és az ugarhasználat felszámolása, a váltógazdálkodás elterjedése,
valamint a gépesítés jellemző. Az adatközlő az ezt , megelőző időszak" ter¬
melésének két, a talaj termőképességét fenntartó elemét: a pihentetést és az
állatokkal járatást (a , dongatást") idealizálja, s a kenyérgabonát és a takar¬
mányt biztosító föld művelésének sajátos erkölcsi értéket tulajdonít.
A parasztember nemcsak a föld jelenbeli kiuzsorázását ítéli el, hanem - kü¬
lönös, affektív jelzőkkel — a merkantilizációt is, amit a nyerészkedéssel, mások
megtévesztésével azonosít, és ezzel szemben a kétkezi szorgos munkát esz¬
ményíti. (, Az emberiség most kofa, kurva kopec, a dógot nem szereti senki,
csak a másikat igyekszik becsapni.") Nem tudjuk, ennek milyen tapasztalata
lehetett egy Bihar megyei faluban az 1940-es évek elején, az azonban bizonyos,
hogy a jelenséget a környező világ egészére általánosítja. Az sem kerülheti el
a figyelmünket, hogy az emlékező a néhány kereszttel több gabonát betakarí¬
tó gazdát az utóbb a vállalkozó polgárság számára kisajátított , nagy burzsuj"
jelzővel illeti.
A faluhatárok mentális térképeinek másfajta változatai is fennmaradtak.
Hoffmann Tamas 1954-ben a Nograd megyei falvakban a gabonanemtiek nyom¬
tatásának emlékeit kutatta, és egy rimóci parasztember szavait jegyezte fel:
, Egy dűlőben voltak még a földek, mindenki egyszerre szántott, ökrökkel. Össze¬
álltak többen is: sógor, koma, rokon, csakhogy hamarabb megtegyék a szántást.
Biztatták az ökröket, cselő ne, hajsz! Meg daloltak. Olyan nótás volt a határ, még
a madárral is versenyeztek. Aztán bejött a tagosztály, és vége lett. Már tán a ma¬
darak is elköltöztek, azoknak sincs kedvük énekelni. "57
Ebben a narratívában a Gemeinschaft-eszme metaforája tárul elénk. A falube¬
liek együtt dolgoznak a határban, a rokonok és a barátok segítik egymást, az
elöljáróság vagy a faluközösség által szabályozott munkarend (az agráriroda¬
lomban: , nyomáskényszer") tehát egyáltalán nem kényszerként, a hagyomá¬
355 Wellmann I. 1961. 346-350.
586 Más elbeszélésekben a földek pihentetése és a múlt már-már kánaáni gazdagsága együtt
jelent meg: , Hetvenhétben volt a kiegyezés Ferenc Józseffel, felosztották a földeket, mert
látták, hogy a nép szaporodik. Németországból jöttek ide nézni, annyit hozott a föld. Annyi
volt a termés, mert pihent volt a föld. Akkor hozott 18 mázsát egy katasztrális hold. Olyan
kukoricákat, hogy ma látni se lehet olyat." , Olyan búza lett, magasabb, mint én. Nem fért
a fődön, hogy hova tegyem a csomót... Egymást érte a kereszt." Néprajzi Múzeum, EA
2617 (Fél Edit mezőkövesdi gyűjtése, 1951.), Fél E.-Hofer T. 1997. 24.
597 Hegedüs Lajos (sz. 1874. Rimóc). Hoffmann T. 1963. 297.