Page 112 [112]
Termelési kultúra, jövedelem, piac — a paraszti emlékezetben ® 111
Ezért ez a narratíva, ahogyan a továbbiak is, e változatos: határrészenként és
dülőként eltérő , történetek" megalkotásáról tanúskodik.
A sárréti település lakója a határ használatát és a gazdálkodás különböző
mozzanatait az emlékezet által létrehozott mentális térképhez köti. A legelők
és a vetett földek évről évre (, idénenként") váltakoztak, a (közjlegelő közelebb
került a faluhoz (a távolság mértékegysége az eléréséhez szükséges idő), ten¬
gerit a „föd alljassaban” termeltek, a nádasok , K. Nagy Sándor tanyájáig és
azon kívül" találhatók. E térképen tehát a tér elemei mozgásban vannak, a múlt
idömetszetei elmosödottak (a „rigen”, „kesöbb”, „ezelött”, „abban az idöben”,
,most" a linearitás hiányát jelzik), és jelölései és jelentései is egészen mások,
mint amivel a 19. századból ránk maradt kataszteri és határtérképeken talál¬
334
(4 (4
kozunk (, műves", , Isten háta megett", , túl a Keressen").
Az emlékező asszociációi, melyek sokszor a múlt és jelen szembeállításán
alapulnak, nem teszik lehetővé a határhasználat és annak változásainak re¬
konstruálását. Az elbeszélés inkább azt jelzi, hogy a falusi hagyomány épp¬
úgy megőrizte a vetett és a legeltetett területre osztott (kétnyomásos), a határt
átalakító, az őszi, a tavaszi gabonát és az ugart váltogató (háromnyomásos),
valamint az ugart takarmánnyal bevető (javított háromnyomásos) gazdálko¬
dás emlékét, mint e normatív rendet megszegő gyakorlatokat (például több
évig bevetetlenül hagyott földek).
Az adatközlő a határhasználat közösségi hagyományához (amit a társas
cselekvés jelöl: , ezelőtt ha kimentünk a művesre") saját egykori megélhetését
fűzi. Ennek legfontosabb mozzanatai és az emlékezet , támpontjai" a részes
kukoricát biztosító gazda, egy kimagasló termésű, több mint fél évszázaddal
korábbi év, valamint az aratóbér nagysága és összetétele (,, 5-6 mázsa búzát,
1 mázsa árpát meg szalonnát kaptunk").
Az emlékező a mezőgazdasági kultúrához értékeket társít, és ez alapján
a jelent (az 1940-es évek elejét), valamint a múltat szembeállítja. (A narratíva
fontos eleme tehát a perspektíva, a beszélő elmondottakhoz fűződő viszonya.)
sEzelőtt" csak búzát és árpát termeltek, , azóta" a vetésszerkezet bővült, és az
ugar is megszűnt, ez azonban , nyúzza a fődet" (a kifejezést többször használ¬
ja), ezért , most ki van ílve", azaz kevesebbet terem. A stadiális tipológiát meg¬
alkotó agrártörténészek a 18-19. századot az agrármodernizáció, sőt az , agrár¬
4 A falubeliek által jól ismert elnevezések számunkra már megfejthetetlenek, és az egykori
határhasználat emlékeit őrizték meg. Az 1950-es évek elején Szentistvánon az egyik adat¬
közlő így azonosította a faluhatárt: , Nagykuti járás, első osztás, első nyíl, hozzá nagyobb
Montály... Második osztás, első nyíl, hozzá a ... járás. Harmadik osztás, első nyíl. Hozzá
a kis Montály" — amihez Fél Edit azt a megjegyzést fűzte, , tehát három osztás van, nyi¬
lakkal, amiket nem értek egészen jól, és ezekhez járások." Néprajzi Múzeum, EA 2515.