Oldal 108 [108]
TERMELÉSI KULTÚRA,
JÖVEDELEM, PIAC ¬
A PARASZTI EMLÉKEZETBEN
ove
A paraszti gazdálkodás néprajzi vizsgálata az anyagi kultúra kutatásának ré¬
szeként kezdődött, és a gyűjtések interpretációját az etnográfia szemléleti pre¬
misszái, valamint a parasztságról alkotott társadalomképek határozták meg.
Györffy István az agrármunkák: az aratás, a nyomtatás és a cséplés ősi módja¬
it kereste, ami a magyarság keleti örökségének és a néphagyomány folytonos¬
ságának igazolására egyaránt alkalmas lehetett. Gunda Béla az 1930-as évek
második felében a Bódva-völgyében gyűjtötte a , tárgyi néprajz" adatait, s örö¬
kítette meg fotókkal és rajzokkal szemléltetve a , népi mezőgazdálkodás" mun¬
kafolyamatait, tereit és eszközeit (a szántást, a kaszálást, a cséplést, a nyomtatás
helyszíneit, az eke- és sarlótípusokat, a boronákat). Mindezt Györffy tipológi¬
ája szerint rendszerezi, és arra a következtetésre jut, hogy a Bódva mentén az
Alföld és az Északkelet-Kárpátok mezőgazdálkodásának elemei találkoznak,
melyek a termelés , ősi rétegeivel", a , lappangva élő reliktumokkal" egészül¬
nek ki (például a gabona nyűvésével vagy a kalászok lábbal kitaposásával)).
A fiatal etnográfus az öregek emlékeit is felhasználja ( emlékeznek a szabad
gazdálkodás idejére, amikor mindenki azt vetett a földjébe, amit akart"), mégis
a megfigyelt gazdasági eszközök és épületek, a munkafolyamatok, a faluhatá¬
rok és a településrend materiális valóságukban tanúskodnak a gazdálkodás
jelenbeli (1930-as évek) és egyben ősi formáiról."
Az efféle terepmunka minden bizonnyal kulturális élményt nyújtott (Gunda
Bélának Szőlősardón egy cséptáncot is bemutattak), mások azonban egyéb
szempontokatis figyelembe vettek. A gazdagparaszti családból származó Bátky
Zsigmond 1905-ben úgy látta, hogy a földművelést az ország nagy részén ,,saj¬
nos meglehetősen primitív módon űzik. Erdélyben például még bővében talá¬
lunk faekéket, faásókat, primitív arató sarlókat, más gyatra munkaeszközökkel
egyetemben... és sokfelé még most is ősi módon lovakkal nyomtatnak." Az
egykori dél-dunántúli tanító, Gönczi Ferenc 1914-ben elégedettebb a göcseji
falvakban tapasztaltakkal:
319 Györffy I. 1928. 1-46, Gunda B. 1934. 1-16, Gunda B. 1937. 45-70.
320 Idézi Szilágyi M. 2000. 462.