Page 105 [105]
OCR
104 e Eltűnt falusi világok tos volt ez, hogy egész esztendei téma maradt. Voltak törzsvendég munkások, például Nagy Kuruc Jóska bácsi, Kerti Tóth István bácsi. Ezek voltak a jó mesélők."""? Az elbeszélő a munka menetét és szervezetét néprajzi alapossággal, a népi kultúra , örökségesítésének" szándékával mutatja be," ám azt sem titkolja, hogy ez számára egészen gyötrelmes tevékenység volt. (Az emlékeket mintha a cséplőgép zúgása idézné fel, és évtizedekkel később is izgatottan, tele érzelmekkel , gondolja bele magát abba a rettenetes, kínos helyzetbe.") Az új technika ugyanakkor a narráció szerint szervezettséget, a gépi és az emberi, a férfiak és a nők, az idősebbek és a fiatalabbak által végzett munka ritmusának öszszehangolasat, 18-20 fő egymásrautaltságát igényelte, valamint a munkatempót és a munkafegyelmet is növelte, amit éppen az együtt dolgozók kényszerítettek ki ( nagyon meg kellett az embernek tartani mindenki elismerését a jó munka elvégzéséért, mert akkor jövőre nem hívták meg gépelni"). De a munkától elválaszthatatlan a vendéglátás, ami az együttlétnek, a közös étkezésnek, a társas szórakozásnak, valamint az egyéni és a közösségi élmények elbeszélésének teremt alkalmat (, a falusiak kedveztek egymásnak, sütöttek, főztek ez alkalommal..., olyan ünnepies volt, nagyon szép és családias"). Ebben a szövegben tehát a munka ünnepi esemény, ami a rituálisan újjáélesztett közösségi életforma részeként tárul elénk. ok A bemutatott elbeszélésekből a munka valamennyi gazdasági és társadalmi összefüggését nem ismerhetjük meg, nem is erre, hanem különféle tapasztalatainak illusztrálására törekedtünk, és arra próbáltunk választ találni, a narrációk alkalmasak lehetnek-e a diszkurzív közegeinek közvetítésére. Bizonyos, hogy a gazdálkodást generációról generációra folytató családokban a kemény munka a reprodukció feltétele és a szálhagyomány meghatározó eleme. Ebből következően rítusai és diskurzusai olyan munkaerkölcsöt teremtettek, mely a közösségek integrációjának legfontosabb szabályozója lett. Ez határozta meg az együttműködés normáit, és adott a munkának - mivel azok zöme egymás szeme láttára, mint egy performansz zajlottak — esztétikai minősé32 Vankóné Dudás J. 1976. 170-171. 313 Vankóné egész életét ennek a programnak szentelte. Még a világháború előtt népi együttest alapított, amellyel évtizedeken keresztül folklórfesztiválokon mutatta be települése dalait és népszokásait. Életrajzát szintén a néphagyományok megörökítésére használta fel. Hoppál M.-Küllős I.-Manga J. (szerk.) 1974. 394, Hartog, F. 2000. 3.
