Page 105 [105]
104 e Eltűnt falusi világok
tos volt ez, hogy egész esztendei téma maradt. Voltak törzsvendég munkások,
például Nagy Kuruc Jóska bácsi, Kerti Tóth István bácsi. Ezek voltak a jó mesélők."""?
Az elbeszélő a munka menetét és szervezetét néprajzi alapossággal, a népi
kultúra , örökségesítésének" szándékával mutatja be," ám azt sem titkolja,
hogy ez számára egészen gyötrelmes tevékenység volt. (Az emlékeket mintha
a cséplőgép zúgása idézné fel, és évtizedekkel később is izgatottan, tele érzel¬
mekkel , gondolja bele magát abba a rettenetes, kínos helyzetbe.") Az új tech¬
nika ugyanakkor a narráció szerint szervezettséget, a gépi és az emberi, a férfi¬
ak és a nők, az idősebbek és a fiatalabbak által végzett munka ritmusának ösz¬
szehangolasat, 18-20 fő egymásrautaltságát igényelte, valamint a munkatempót
és a munkafegyelmet is növelte, amit éppen az együtt dolgozók kényszerítet¬
tek ki ( nagyon meg kellett az embernek tartani mindenki elismerését a jó
munka elvégzéséért, mert akkor jövőre nem hívták meg gépelni"). De a mun¬
kától elválaszthatatlan a vendéglátás, ami az együttlétnek, a közös étkezésnek,
a társas szórakozásnak, valamint az egyéni és a közösségi élmények elbeszé¬
lésének teremt alkalmat (, a falusiak kedveztek egymásnak, sütöttek, főztek
ez alkalommal..., olyan ünnepies volt, nagyon szép és családias"). Ebben a szö¬
vegben tehát a munka ünnepi esemény, ami a rituálisan újjáélesztett közössé¬
gi életforma részeként tárul elénk.
ok
A bemutatott elbeszélésekből a munka valamennyi gazdasági és társadalmi
összefüggését nem ismerhetjük meg, nem is erre, hanem különféle tapaszta¬
latainak illusztrálására törekedtünk, és arra próbáltunk választ találni, a na¬
rrációk alkalmasak lehetnek-e a diszkurzív közegeinek közvetítésére. Bizo¬
nyos, hogy a gazdálkodást generációról generációra folytató családokban a ke¬
mény munka a reprodukció feltétele és a szálhagyomány meghatározó eleme.
Ebből következően rítusai és diskurzusai olyan munkaerkölcsöt teremtettek,
mely a közösségek integrációjának legfontosabb szabályozója lett. Ez határoz¬
ta meg az együttműködés normáit, és adott a munkának - mivel azok zöme
egymás szeme láttára, mint egy performansz zajlottak — esztétikai minősé¬
32 Vankóné Dudás J. 1976. 170-171.
313 Vankóné egész életét ennek a programnak szentelte. Még a világháború előtt népi együt¬
test alapított, amellyel évtizedeken keresztül folklórfesztiválokon mutatta be települése
dalait és népszokásait. Életrajzát szintén a néphagyományok megörökítésére használta
fel. Hoppál M.-Küllős I.-Manga J. (szerk.) 1974. 394, Hartog, F. 2000. 3.