Oldal 102 [102]
A munkavégzés emlékezete e 101
egyúttal bizalmat teremt, adhat számára a fenyegető pauperizmussal szemben
biztonságérzetet, ugyanakkor a részes kukorica révén a vágyott önálló gaz¬
dálkodás lehetőségét vagy illúzióját ( mindig nala volt foldem’).* A héti adat¬
közlő nem említi, hogy földet kapott volna (ami a familiáris viszonyt minden
bizonnyal még inkább elmélyíthette), ahogy a gazda nevét sem, szavaiból
ugyanakkor a piaci szemléletet nélkülöző, Edward Thompson által leírt , mo¬
rális gazdaság" értékrendjére következtethetünk: a napszámbért teljesen igaz¬
ságosnak tartja, mivel az az élelmét (a kenyér és a tepertő árát) bőségesen fe¬
dezi.5
Ezek a tapasztalatok, úgy vélem, nem választhatóak el a falusi munkavi¬
szonyok egykori közösségi beszédmódjától - az idézett narratívák talán erről
is elárulnak valamit. Része ennek a primer szociabilitás hagyományaihoz köt¬
hető kölcsönösség, egymás segítése (amit feltehetően az emlékezést befolyá¬
soló vágyak erősítenek, és alakítanak olyan sémává, mely elrendezi a múlt
mozaikjait: , nem feledkezek el rúllad" — fogalmazza meg ennek lényegét a heti
adatközlő). Ám része ennek a napi gyakorlatokban és gesztusokban is kifeje¬
ződő patriarchizmus vagy paternalizmus, ami a munkaviszony személyes
alávetettségét, nyers függőségét leplezheti, ezáltal az abban rejlő konfliktuso¬
kat feloldva, a falusi életviszonyok stabilitásához járul hozzá (a csépai emlé¬
kező könnyedén szemet huny a , robot" folytonos emelkedése miatt).
Nem gondolhatjuk azonban, hogy az effajta állandósult vagy ideiglenes
kapcsolatok a két világháború közötti falusi társadalmak egészére kiterjedtek.
Átányon voltak olyan , rossz viszonyok között élő zselléremberek", akik iga¬
94 Ezek a kapcsolatok az egymást követő generációkra is kiterjedtek. Gelencsér J. 1988. 178.
% Nem tudjuk, az emlékező számára mit jelent az , abban az időben", tudatában a mult, il¬
letve az árak és az évről évre változó napszámbérek differenciálatlanul vannak jelen. Az
utóbbi átlaga 1934-ben, a lényegesen alacsonyabb gyermek- és női napszámmal együtt,
1,25 pengő (ez a két világháború közötti legkisebb érték), 1942-ben már 4,36 pengö. A na¬
rratívában szereplő és , nagyon jónak" minősített 50-60 krajcár ezektől az adatoktól lénye¬
gesen elmarad. Gunst P. 1987. 78-79.
Castel, R. 1998. 31-34. A munkaviszony patriarchizmusát több egykori megfigyelés rög¬
zítette. Mártélyon például a munkavállaló az év utolsó napjaiban, legtöbbször karácsony
másodnapján kereste fel a gazdát tanyai vagy városi házában, és kérte, , gondoljon rá pár
hold erejéig." Más esetekben a gazda már az őszi betakarításkor jelezte elégedettségét
( jövőre is számítok rád"), ám a részesnek tavasszal illett ismét felkeresnie és felajánlkoz¬
nia: , Feri bátyám, lesz-e most kukoricaföld? Hät persze hogy lesz, Janikam” - jegyezték
fel Hódmezővásárhelyen. (A gazda és a részes megállapodását az írásos szerződés hiá¬
nyában, szokások és rítusok szabályozták.) Ugyancsak Mártélyon a gazda 5-6 év rendsze¬
res napszám után fogott kezet munkásával, akit ezután, ha találkoztak, , meghívott egy
pohárra..., a munkáját befejező napszámost pedig, ha saját kenyéren is van, meghívta az
asztalához." Tárkány Szücs E. 1944. 125, 128, Nagy Gy. 1975. 216.
30
a