Seite 100 [100]
OCR
A munkavégzés emlékezete e 99 az azután, hogy letöltötte a robotot, akkor napszámot kapott. De neki az egy állandó munkása volt. Ez jó volt nekem, mert ha munkája volt, akkor szólt. Megfizette a napszámot. Meg összeismerkedtünk, jóban voltunk egymással nagyon. Segített, ha nekem kellett fuvar. Én is segítettem neki. Tegeződtünk, mert egyidősek voltunk, pedig gazda fia volt. Volt neki 20 hold, abban két hold szőlő. A szőlejébe mentem, ha munkája volt. Nyitni, metszeni meg karaszolni, de permetezni is. Ha neki nem volt már munkája, máshoz is mentem. Akkor még csak háromszor permeteztem. Volt neki heréje is a Laposi-földeken, azt is napszámba kaszáltuk. Cselédet nem tartott, viszont én állandó munkása voltam... A nádját is mindig én vágtam le, nekem az a harmad rész elég volt a tetőmre, neki meg nem kellett, mert cserepes volt a háza. Ha a nádat, rőzsét innen hoztuk csak, akkor egy napért hozta haza kocsival, de ha a Gáttól hozott egy teher tűzrevalót, akkor már két napért. A kukorica föld robot, a kocsi robot egy évben úgy 15-16 nap robotot jelentett nekem, és ezt K. Vargának végeztem." A szöveg a néprajzi és a történeti irodalomban is sokszor leírt részes bérletet eleveníti meg. Az adatközlő harmados kukoricaföldet kapott, ezért és a termény hazaszállításáét , robottal" tartozik a gazdának. Ezenkívül bérmunkát végez (például a rétkaszálást, amiért napszámot kap), de a munkaviszony a cserét is magába foglalja (a különféle fuvarokért gyalogmunkát vállal). Érdemes e sokszálú kapcsolat narratíváját is szemügyre vennünk. Az elbeszélő ezt kölcsönösen előnyösnek tartja, annak ellenére, hogy növekvő menynyiségű ingyenmunkát, ahogy maga nevezi: robotot végez. (Ez nem igazságtalan, hanem természetes számára, miként az is, hogy erről nem ők, hanem a gazdák egymás közt a gazdakörben egyezkednek). A robotnapokat és a harmados földdel járó, a szokások által szabályozott kötelezettségeket évtizedekkel később is gondosan számon tartja, a munka mégis a napi interakciók gazdag és pozitívan értékelt rendszerébe illeszkedik. Az adatközlő nem csupán állandó munkása" K. Varga Istvánnak, hanem , jóban voltunk egymással nagyon" vele volt , mindig a legjobb viszonyom" , tegeződtünk, pedig gazda fia volt", , segített, ha nekem kellett. .., én is segítettem neki" — azaz a narráció a munkaviszony függőségeit az egyenlőség és az egymásrautaltság, illetve a bizalmas vagy inkább a bizalmaskodó kapcsolat nyelvi formuláival oldja fel. (Utóbbi jellegzetes eleme a ,gazduramék" kifejezés, amit általában a cselédek használtak.) 30 A Szolnoki Damjanich János Múzeum Néprajzi Adattára 2412-85, 2419-85, Szabó L. 1982. 263-264.
