OCR
98 e Eltűnt falusi világok TÁRSAS-, KÖLCSÖN- VAGY BÉRMUNKA Az etnográfusok egymást követő generációi nagy figyelmet szenteltek a társaságban végzett vagy röviden társasmunkáknak (a házépítéstől a lekvárfőzésen át a gabona cséplésig), amit többnyire a rokonok, szomszédok, barátok vagy pusztán a falubeliek közötti, a kölcsönösségen alapuló segítségnyújtásként határoztak meg. Ennek kiindulópontja a bevezetőben említett René Maunier-féle tipológia volt, és a falusi népesség összetartó erejét bizonyította (a munkákban való részvételre a , közösség hagyományos akarata" kötelez), ami a családi munkaszervezet esetleges hiányosságait is pótolhatta (a nagycsaládok bomlása eszerint a társasmunkák körét bővítette). Ám az etnográfiát, a történetíráshoz hasonlóan, nem hagyták érintetlenül az 1950-es évek szemléleti és ideológiai premisszái sem. Az előzmények a századforduló agrárszocialista mozgalmához nyúlnak vissza, mely a gazdák és az agrárproletárok közötti munkakapcsolatot merőben igazságtalannak és egyben , feudális maradványnak" minősítette: , A gazdák learattatják a munkásokkal a gabonát, azután segítségképpen behordatják és asztagba rakatják. Az ilyen segítség semmiképp sem lehet igazságos, mert a gazda csak elkívánja a segítséget, de ő ugyan nem ad soha egy krajcárt sem. És azért mi a hordást nem segítségnek, hanem robotnak tekintjük" — fogalmaz a Földművelők Szaklapja, ami a népi szociográfiában (például Féja Géza számára) a kontinuus , jobbágyi sors" igazolásához, majd az 1950-es években a kulákellenes ideológiához és politikához szolgáltatott meggyőző érveket.?" Milyen képet kapunk a mezőgazdasági munkaviszonyokról, a társas-, kölcsön- és bérmunkáról, ha azt az egykori szereplők elbeszélései alapján próbáljuk megragadni? Elsőként Szabó László csépai gyűjtéséből idézek: Nekem K. Varga Istvánnal volt mindig a legjobb viszonyom. Mindig nála volt földem, amíg csak el nem vitték a háborúba. Ott is halt meg. Na elejiben ettől volt 1 köblös holdtól egy nap. Ez robot volt. Ez csak azért volt, hogy hazaszállította a kukoricát. Később már két nap lett, aztán két nap lett egy hold kukorica föld robotja is. De felemelkedett három napra, meg négyre is, amikor gazduramék a gazdakörben összetanácskoztak. A kukorica földet be kellett a harmadosnak ültetni saját magjával, aztán megmunkálni, háromszor kapálni. Le kellett a szárat vágni, kúpba rakni, addig nem hozta haza. A kukoricát szétmértük három felé, de egyebet nem, és azt hozta hazafelé... Akinek harmados földet adott valaki, annak állandó munkása volt. Mikor valamire szüksége volt, akkor szólt a harmados embernek. Persze #8 Gunda B. 1946. 6, Fél E. 2001 (1941). 179-180, Szab6 L. 1986. 70-71. ”® Feja G. 1980 (1937). 35-36, Incze M.-Petöcz P. 1954, Balassa I. 1955. 187-190.