Oldal 99 [99]
98 e Eltűnt falusi világok
TÁRSAS-, KÖLCSÖN- VAGY BÉRMUNKA
Az etnográfusok egymást követő generációi nagy figyelmet szenteltek a tár¬
saságban végzett vagy röviden társasmunkáknak (a házépítéstől a lekvárfő¬
zésen át a gabona cséplésig), amit többnyire a rokonok, szomszédok, barátok
vagy pusztán a falubeliek közötti, a kölcsönösségen alapuló segítségnyújtás¬
ként határoztak meg. Ennek kiindulópontja a bevezetőben említett René Ma¬
unier-féle tipológia volt, és a falusi népesség összetartó erejét bizonyította
(a munkákban való részvételre a , közösség hagyományos akarata" kötelez),
ami a családi munkaszervezet esetleges hiányosságait is pótolhatta (a nagy¬
családok bomlása eszerint a társasmunkák körét bővítette).
Ám az etnográfiát, a történetíráshoz hasonlóan, nem hagyták érintetlenül
az 1950-es évek szemléleti és ideológiai premisszái sem. Az előzmények a szá¬
zadforduló agrárszocialista mozgalmához nyúlnak vissza, mely a gazdák és
az agrárproletárok közötti munkakapcsolatot merőben igazságtalannak és
egyben , feudális maradványnak" minősítette: , A gazdák learattatják a mun¬
kásokkal a gabonát, azután segítségképpen behordatják és asztagba rakatják.
Az ilyen segítség semmiképp sem lehet igazságos, mert a gazda csak elkíván¬
ja a segítséget, de ő ugyan nem ad soha egy krajcárt sem. És azért mi a hordást
nem segítségnek, hanem robotnak tekintjük" — fogalmaz a Földművelők Szak¬
lapja, ami a népi szociográfiában (például Féja Géza számára) a kontinuus , job¬
bágyi sors" igazolásához, majd az 1950-es években a kulákellenes ideológiá¬
hoz és politikához szolgáltatott meggyőző érveket.?"
Milyen képet kapunk a mezőgazdasági munkaviszonyokról, a társas-, köl¬
csön- és bérmunkáról, ha azt az egykori szereplők elbeszélései alapján próbál¬
juk megragadni? Elsőként Szabó László csépai gyűjtéséből idézek:
Nekem K. Varga Istvánnal volt mindig a legjobb viszonyom. Mindig nála volt
földem, amíg csak el nem vitték a háborúba. Ott is halt meg. Na elejiben ettől volt
1 köblös holdtól egy nap. Ez robot volt. Ez csak azért volt, hogy hazaszállította
a kukoricát. Később már két nap lett, aztán két nap lett egy hold kukorica föld ro¬
botja is. De felemelkedett három napra, meg négyre is, amikor gazduramék a gaz¬
dakörben összetanácskoztak. A kukorica földet be kellett a harmadosnak ültetni saját
magjával, aztán megmunkálni, háromszor kapálni. Le kellett a szárat vágni, kúpba
rakni, addig nem hozta haza. A kukoricát szétmértük három felé, de egyebet nem,
és azt hozta hazafelé... Akinek harmados földet adott valaki, annak állandó mun¬
kása volt. Mikor valamire szüksége volt, akkor szólt a harmados embernek. Persze
#8 Gunda B. 1946. 6, Fél E. 2001 (1941). 179-180, Szab6 L. 1986. 70-71.
”® Feja G. 1980 (1937). 35-36, Incze M.-Petöcz P. 1954, Balassa I. 1955. 187-190.