Page 88 [88]
Család, háztartás, rokonság a paraszti emlékezetben e 87
sárokra összeálló akcióközösségek). A lokális tudat és önazonosság erőteljes
nyelvi kifejezésekben nyilvánul meg (, borzasztóan egybetartozunk", , mint
egytestvér, olyanok voltunk"), elkülöníti magát a falu más településrészeitől,
és számon tartja az ide költözőket. Ugyanakkor — miként Kiss Lajos szavai jel¬
zik - a , falubul" érkezők elfogadják a csoportalakulás más településrészektől
eltérő sajátosságait, és konfliktus nélkül beilleszkednek. Az alattyániakat az
egyenlőség eszménye jellemzi (nem számít, ha , valaki gazdag vagy szegény,
az mind összejár"), és bár az egykori rokonság/műrokonság emlékezete is
megmarad (, azért mégis kicsit úgy van, hogy sógorság, rokonok voltunk az
egész Alattyanban’), az a lokälis szubjektumba olvad be. (A ,mint egytestvér”
vagy a ,mintha egy csaläd volna" kifejezések a területi összetartozást fejezik
ki.)
Az idézett szövegek nem adnak választ azokra a gyakran feltett kérdések¬
re, hogy a családi, a rokoni vagy a területi kapcsolatoknak van-e nagyobb sze¬
repe a falusi társadalmak szerveződésébern, és ezek hogyan változtak a mo¬
dernizációval azonosított történeti átalakulás során.?" Azt azonban igazolják,
hogy a rokonság nyelvezete és jelentései a falusi világ , strukturálásának és
reprezentációjának" eltérő, ám egyidejűleg jelenlévő elveit fejezik ki. Olvas¬
tunk textust, amelyben a rokonság az archaikus házközösség (a , nemzetség")
genealógiai folytonosságával volt azonos, és az ebből származó kiválóságtu¬
datot erősítette. A rokonságnak szerepe volt a csoport- vagy az osztályképző¬
désben, de a rétegkülönbségeket elfedő területi szerveződések, a lokális tudat
újraerősödésében is.
Összegzésként megállapíthatjuk, hogy a tovább élő és változó hagyomá¬
nyok sokszínűsége, a terepmunka idejével azonos jelen érzékelése, az emléke¬
zeti módok és az elbeszélések nyelvi megformáltsága, valamint a néprajzo¬
sokkal alkotott kommunikációs közeg együttesen alakították ki a múlt — szö¬
vegekben elénk táruló — sokféle tapasztalatát. S adták meg egyszersmind
a családi és rokoni kapcsolatok különböző jelentéseit. A mátraaljai palóc asz¬
szonyok az 1950-es években, s ezt a katolikus-keresztény hagyomány erejének
nevezhetnénk, a tekintélyelvűséget és a családon belüli hatalmi viszonyok
megváltoztathatatlan rendjét, illetve az alávetettség, a tiltások rituáléit és szim¬
bólumait elevenítették fel. Mások, több helyen és időpontban, a családélet ese¬
ményeit a falusi státushierarchia szerint rekonstruálták, vagy a státusrepro¬
dukció, például a gyermekek jól kiházasításának morális parancsára , emlé¬
keztek", ami a , hosszú tartalmú tapasztalatok" és a kulturális önelvűség
267 Löfgren, O. 1984. 454.
*68 Bourdieu, P. 2009. 91.