Seite 86 [86]
OCR
Család, háztartás, rokonság a paraszti emlékezetben e 85 a család múltját az ősi időkbe, az alapító nemzetségek közé vezeti vissza: „En má négyszáz éves Benedek vagyok" - szól a kétely nélküli megnyilatkoztatás. A nemzetség és az eredet számontartásának, valamint a felidézett családi stratégiáknak volt-e valamilyen kapcsolata? A következő interjúkat Szabó László az 1970-es évek közepén a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Csépán készítette: Na, ha most két családnak voltak olyan nősülő vagy férjhez menő családjai, akkor már a nemzetséget nézték. Ehhez hozzámehetsz lányom vagy ezt elveheted fiam, mert ez nagy nemzetségből való. Persze ilyen szegények, akik napszámmal meg cselédséggel éltek, ott már nem nézték a nemzetséget. Persze kicsiben nézték azért, mert azt mondták: az jobb állású, azt elveheted. De arra nem is mondták, hogy nemzetség, csak a nagyobbakra. Az család volt, Balogh vagy Korponai csalad.””° , Azt érezte minden ember, hogy milyen nemzetségből származik. Legalább az apját, nagyapját. Tudta. Akkor sokat tudtak az emberek beszélni egymásnak a nemzetségiről, fajtájáról, gazdagságáról. A beszélgetések tárgya ezelőtt nagyon is az volt, hogy ki, mi volt, kinek mennyi volt. Tudta majdnem kvadrátra egyik a másikét. Aszerint adták férjhez a lányokat: a nemzetség és a vagyon számított. "290 Ezekben a szövegekben a nemzetség és a család fogalma különbözik, az előbbit a származás, a törzsökösség és a kiterjedt rokonság határozza meg, de feltétele az önállóságot biztosító földbirtok is."" A rendi és az osztálykultúra öszszefonódik, a , nemzetség és a vagyon" együtt jelöli ki a család helyét a falusi társadalomban és teremt endogámiát. A norma erejére utal, hogy a napszámosok és a cselédek (, persze kicsiben") szintén a rendies stratégiákat követték 8 Hannelore Orth-Peine az identitásképzésnek ezt a módját a , tradicionális" társadalmakra véli jellemzőnek. Orth-Peine, H. 1990. 97. 59 A szolnoki Damjanich János Múzeum néprajzi adattára, 2412-85, 2419-85, Szabó L. 1982. 254-255. 260 A szolnoki Damjanich János Múzeum néprajzi adattára, 2412-85, 2419-85, Szabó L. 1982. 254-255. 261 A család történetének a megismertetése a fiatalabb generációkkal esetenként rituális módon történt. Szabó László egyik jászdózsai , nagygazdasarj" adatközlője a redempcióig készítette el a családfáját, és a családi dokumentumokatis megmutatta az etnográfusnak. , :Hadd nézegessék a gyerekek, nem adjuk el. Legalább tudják, milyen nemzetségből származnak. S elmondta adatközlőm, hogy ezeknek az iratoknak a nézegetése, ismerkedésük a család történetével kedvenc esti mulatságuk volt a tanyán." A szolnoki Damjanich János Múzeum néprajzi adattára, 4446-98, Szabó L. 1973. 235, Sabean, D. 2007. 304.
